Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Pomogáts Béla: Magyar zsoltárhagyomány

Pomogáts Béla • Magyar zsoltárhagyomány

35

m című költeményt, ez valójában nem is a zsoltáros hagyomány poétikáját követi, mélyebben hat rá ez a hagyomány, a költemény „szellemiségét” hatja át a zsoltáros tradíció:

így zsoltárolt az Ej:

Ha olyan nagy volna a szived,

Hogy a Földet átöntené vérrel

És melegítné

Izzó, beteges dobogással,

Magyarul

Vagy nem tudom, micsodanyelven S miféle vér-ütéssel, özönnel,

Bárhogyan:

Akkor se tudnék

Meleg párnát és takarót adni,

Akkor se tudnék Vigasztalót súgni füledbe S akkor se tudnék más lenni,

Mint Éj, Éj, Éjszaka.

Mert az Éjszaka Éjszaka lehet,

Mert a veszendő Mindig veszendő S aki egy kis életet kapott:

Bűnös, veszendő, tehetetlen.

Siratom, hogy sírsz,

De én Éjszaka vagyok S a Reggelre fogom rá a könnyeimet.

Siratlak, mert élsz,

Siratlak, mert bőszen kutatod Sírnivalódat,

Siratlak, mert az enyém vagy,

Siratlak, mert másként nem lehet.

Siratlak, siratlak, siratlak.

így zsoltárolt az Éj.