Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Pomogáts Béla: Magyar zsoltárhagyomány

Pomogáts Béla • Magyar zsoltárhagyomány

33

Az embereket te meg hagyod halni,

És ezt mondod az emberi nemzetnek:

Legyetek porrá, kik porból lőttetek,

Mert ezer esztendő előtted anni,

Mint az tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.

Kimúlni hagyod őket olly hirtelen,

Mint az álom, melly elmúlik azontúl,

Mihelt az ember fölserken álmából,

És mint az zöld füvecske az mezőben,

Azmelly nagy hamarsággal elhervad,

Reggel virágzik s’ estve megszárad.

Csak mintegy zárójelben jegyzem meg, hogy a Kilencvenedik zsoltár természetesen jelen van Károli Gáspár 1590-es Szent Bibliájában is, ennek szövege azonban költői erényekben nem ér fel Molnár Albert fordításával. Idézem a zsoltár imént közölt részletét Károli Gáspár fordításában: „Uram, te nékünk hajlékunk voltál minden időben. Minekelőtte a hegyek lennének, és formáltatnék a föld, és e világ; öröktől fogva mind örökké te vagy erős Isten! Ki az embert semmivé tészed, és ezt mondod: Térjetek a földbe embereknek fijai! Mert ezer esztendő te előtted mint a tegnapi nap, mely elmúlt, és az éjszakának negyedrésze. Elragadod őket mintegy árvízzel; olyanok mint az álom reggel; mint a fű, mely hirtelen megszárad; mely reggel virágzik és estvére elváltozik, kivágattatik és megszárad.”

Az a zsoltárhagyomány, amelynek leginkább ismert és szakralizált változata Szenei Molnár Albert nevéhez fűződik, természetesen az előbbiekben felidézett szövegekhez képest jóval szélesebb körben vált népszerűvé. Ez a hagyomány mindig meghatározó módon volt jelen irodalmunk és kultúránk történetében, más hagyományok mellett mintegy alakítva ezek karakterét. Szenei Molnár Albert zsoltárfordításainak és általában a magyar zsoltár-hagyománynak nagy irodalma (irodalomtörténeti szakirodalma) van, ez az irodalom igen magas helyen tartja számon irodalmi kultúránk történetében a most körvonalazott hagyományt. Ezúttal csupán néhány kiváló írónkra hivatkozom: Arany Jánosra, Áprily Lajosra és Németh Lászlóra - mind a hárman nagy megbecsüléssel szóltak a magyar zsoltárhagyományról, illetve Szenei Molnár Albert költői, művelődéstörténeti és egyháztörténeti jelentőségéről. Őket szeretném idézni a következőkben.