Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Meskó Norbert: Rövid vagy hosszú távú párkapcsolat: Evolúciós pszichológiai modellek és kutatások

MeSKÓ NORBERT • RÖVID VAGY HOSSZÚ TÁVÚ PÁRKAPCSOLAT

89

gódik amiatt, hogy partnere visszautasítja őt. Ennek eredményeként szinte tapad partnerére, birtokolni szeretné őt és extra módon figyeli a partner minden olyan jelzését, amely arról árulkodhat, hogy az illető esetleg el akarja hagyni őt.

Brennan, Shaver (1995) ebből kiindulva próbálta feltérképezni a szocioszexualitás és a kötődés közötti kapcsolatot. Véleményük szerint egy párkapcsolatban az érzelmi függőség és az intimitás tartós kerülése hajlamossá tesz a rövid távú kapcsolatokban való részvételre. Vizsgálatukban a korlátlan szocioszexualitású személyekre különösen jellemző volt az elkerülő kötődési mintázat. Jellemzően nagyobb ambivalenciával viszonyultak partnerükhöz (pl. hiányzott az egyértelmű, konfliktustól mentes alapérzés), nagyobb frusztrációt éltek meg partnerükkel kapcsolatban (pl. haragudtak partnerükre, mert az alulbecsülte vagy nem szerette őket), és erősebb igényt mutattak az önmagukba vetett hit fenntartására (pl. nem kértek segítséget, támogatást partnerüktől). A korlátlan szocioszexualitású személyek alacsonyabbra értékelték a kötődési biztonság, az közelség-keresés és a bizalom/megbízhatóság skáláin mind a partnerüket, mind egyéb társas kapcsolataikat.

Ezzel összhangban Simon (1997) azt találta, hogy a biztonságos kötődés összekapcsolódik az alkalmi szexuális kapcsolatok iránti negatív attitűddel (pl. a korlátlan szocioszexuális orientációval), míg az elkerülő kötődési mintázatot mutatók pozitív beállítódásról számoltak be az alkalmi szexszel kapcsolatban. A szocioszexuális viselkedés és a kötődés között azonban nem találtak korrelációt a kutatók ebben a vizsgálatban. Stephan, Bachman (1999) szerelem-mintázatokat vizsgált és azt találta, hogy az egyének különböző kategóriákba sorolhatók, amelynek kapcsolata lehet a kötődéssel. „Tapadós”-nak nevezték a szorongó-elkerülő kötődést mutatókat, „idegesének az elutasító-elkerülő kötődésűeket, „ingatagénak pedig azokat, akik kényelmetlenül érezték magukat a függetlenség és a partner közelségének a hatására is.

Szocioszexualitás, férfiasság/nőiesség és nemi szerepek. A pszichoszexualitással foglalkozó munkák egy harmadik csoportja feltárta a szocioszexualitás és a nőiesség/ férfiasság valamint a nemi szerepek közötti kapcsolatot (Simpson, Wilson, Winterheld, 2004). Mikach, Bailey (1999) azt feltételezte, hogy a korlátlan szocioszexualitású nők férfiasabbak a korlátozottakhoz képest, amelyet azzal magyarázott, hogy a méhen belüli fejlődés alatti megnövekedett androgén hormonra ezeknek a nőknek az agya maszkulinabb irányba fejlődhetett. Feltevésüket heteroszexuális női mintán ellenőrizték, amely csoport fele relatíve sok szexuális partnerről számolt be (25-200), a másik fele pedig ehhez képest kevesebbről (10 vagy kevesebb). A több partnerről számot adó nők egyrészt nagyobb érdeklődést mutattak az alkalmi szexuális kapcsolatok iránt, másrészt magasabb pontszámot adtak mindhárom maszkulini-