Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Alabán Péter: Értelmezések harca: Teleki Pál megítélése a történeti irodalomban
76 Új Dunatáj • 2013.1-2. szám az ország élén. Míg a vitán Csicsery-Rónay István a „kényszerpálya” kifejezés használatát firtatta a népek jelleméből és történelmi hagyományaiból fakadóan, addig Ormos ezzel egyet értve Horthy és Teleki közötti különbségtételt vont le: „amíg Horthy vacillált, és kétszer is rosszul döntött, Teleki kiállt és vállalta a személyes áldozatot egy erkölcsi alaptétel érdekében, ezzel a magyar öntudatot, önbizalmat megmentette.”69 Pritz Pál a Teleki-kormány helyzetét illusztrálta, s annak felelősségét vitára bocsájtva a miniszterelnöknek a kormányzóhoz írt levelére hivatkozott: ebben Teleki arról panaszkodik, hogy az országban van egy második kormány, a katonák kormánya, amely önkényesen cselekszik, és hihetetlen belső, a kormányzati politikával szembefeszülő erőt jelentett. Ezzel harcolni - véli a történész - már önmagában nagy teljesítmény volt. A konferencia - mint később kiderült - továbbra sem tett pontot a vélemények ütköztetése végére, sőt, Teleki Pál halálának 60. évfordulója után ezt követte a holokauszt 60. évfordulóját kísérő számos újabb polémia. „Még egy szobrot Teleki Pálnak?” - tette fel szemrehányóan a kérdést Karsai László történész a Magyar Narancsban 2004-ben. Az ezredfordulót követően, a zsidóellenes népirtás kerek évfordulóján (de még azt követően továbbra is) számos alkalommal került Teleki Pál történészi viták fókuszába, olykor igen heves hangvételű disputákat eredményezve. Karsai egyértelműen és keményen fogalmaz: rasszista, antiszemita, kudarcos politikusnak nevezi Telekit és Bibó Istvánnal érvel: „Az egész „zsidótörvényhozás” a szélsőjobbal való egyezkedés, a szélsőjobb biztatására, a szélsőjobbal való versengés közepette zajlott. Ettől kezdve szokták meg a magyar társadalom széles rétegei azt, hogy nemcsak munkával és vállalkozással lehet egzisztenciát alapítani, hanem úgy is, hogy valaki másnak a már kialakított egzisztenciáját kinézi magának, s aztán az illetőt feljelenti, nagyszülőit kikutatja, állásából kidobatja, üzletét kiigényli, őt magát esetleg internáltatja, egzisztenciáját pedig birtokba veszi.” Mindezt számszerűsített adatokkal kiegészítve Hitlernél is radikálisabb zsidópolitikát folytatónak titulálja a második Teleki-kormány vezetőjét, aki ebben a ciklusban 56 zsidórendeletet adott ki, továbbá 52 antiszemita kormányrendeletet írt alá.70 Jóval finomabban és reálisabban fogalmaz a témával kapcsolatban Mink András történész, aki abban egyetért, hogy Teleki szobrának nincs helye a Magyar Köztársaság Elnöki Palotája előtti téren, a politikus megítélését viszont mérlegre teszi. Az erkölcsi ítélethozatal előtt arra figyelmeztet, gondoljuk át a lehetséges múltbeli 69 http://www.bibotarsasag.hu/Bibo%20Web%20Folder/bibo/eloadasok/1941.html (Utolsó letöltés: 2013. 02.04.) 70 Karsai, 2004
