Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Alabán Péter: Értelmezések harca: Teleki Pál megítélése a történeti irodalomban
72 Új Dunatáj • 2013.1-2. szám A kisebb cikkek körében, még az emlékévet megelőzően kezdetét vette Teleki Pál személyiségének a történelem iránt érdeklődő közönség előtt addig még ismeretlen jellemvonásainak bemutatása. Az 1990-ben induló, népszerű és a mai napig működő Rubicon című folyóirat 3. számában Pritz Pál, a Családtörténelem megnevezésű rovatban tömör, de annál lényegesebb, idézetekkel kiegészített írása tanító célzatú. A „magányos nemzetnevelő” első érdemének a szélsőjobboldal megfékezését és a fehérterror kioltását nevezi meg, miközben a volt miniszterelnök személyét a magány, míg programját a társadalmi támogatottság erős hiánya vette körül. A jövő generációi mégis sokat tanulhattak tőle: a civilizáció fontossága kapcsán kiemelte a másoktól tanulás jelentőségét: „Ha átveszünk, ne majmoljunk, hanem szívjunk fel. Az idegeneknek magunkat mutassuk, nem az ő rossz kópiájukat” - idézi szavait Pritz. Intelmein túl ellenben sorsa is hasonlóan komoly tanulságokat hordoz: halála saját politikájának feloldhatatlan ellentmondásaira hívta fel a figyelmet, amely egy kényszerűen köztes állapot tükre a történelem felkínálta lehetőség és az anyaország számára akkorra már minden oldalról kedvezőtlen alternatívákban való választás között.59 Érdekes módon a Rubicon hat évvel későbbi, kormányfőket bemutató tematikus számában Teleki Pál nem kapott helyet.60 Az életét feldolgozó kutatások azonban folytatódtak: Czettler Antal jogásztörténész 1996-ban németül, egy évvel később magyarul publikálta a Teleki Pál és a magyar külpolitika című művét; igaz, kevés új levéltári forrást felvonultatva. 2000-ben ezt követte Ablonczy Balázs életrajzot közreadó alkotása Teleki Pál: Egy politikai életrajz vázlata címmel, valamint a Teleki politikai írásait és beszédeit tartalmazó kötete. Ezt követte Teleki egykori munkatársának, Fodor Ferencnek a Teleki Pál című könyve, amelyet Ablonczy inkább az emlékirat kategóriába sorol61, a róla recenziót író Pritz Pál pedig némileg idealizált életrajznak. Az alkotásból kiderül: még mindig lehet újat mutatni a kormányfő életútjából. Fodor művének legfőbb érdemeként említhetjük, hogy külön nagy egységben, előbb tematikusán ismét megvizsgálja a korábban már alaposan feldolgozott életpályát, majd Teleki Pál eszmevilágát járja körbe. Az előbbiben elsőként a tudóst, majd a professzort, a nemzetnevelőt, az államférfit eleveníti meg. A szerző külön alfejezetet szentel a társadalomszervezőnek, a főcserkésznek, az általa 1924-ben - egyetemi keretben - alapított Szociográfiai Intézetnek, valamint az 1926-ban létrehozott Államtudo59 Pritz, 1990: 27. 60 Vö. Rubicon 1996/10. 61 Ablonczy, i. m.: 17.
