Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Aradi Gábor: Paksi vendéglátás az 1950-es évek elején
Aradi Gábor • Paksi vendéglátás az 1950-es évek elején 55 ta ennek a folyamatnak az állami kisajátítás. Ez nemcsak ellenszolgáltatás nélkül, hanem legális úton is végbe mehetett. Az állami vállalat beruházási hitelt kapott, melyből megvásárolta a magánkézben lévő kocsmát.12 Annak ellenére, hogy gőzerővel folyt az ötvenes évek elején a vendéglátó iparban is az államosítás, az 1951 őszén készült összesítés még viszonylag sok magánkézben lévő kocsmáról ad hírt. Ekkor Pakson még többségben voltak a magánosok. (Megjegyezendő persze, hogy a következő években számuk már a nullához közelített.) Az öt maszek mellett csak 2 állami és egy szövetkezeti vendéglátó egység volt.13 A magán kézben lévő szórakozó helyek működését azonban nem támogatta a hatóság. Ha például akadozott a sörellátás, a magánszektor terhére, elsősorban az állami italárusítók igényeit kellett kielégíteni.14 A magántulajdonban lévő kocsmák rövid ideig tartó engedélyezésének hátterében az állt, hogy az állami szektor nem tudta még teljes mértékben az igényeket kielégíteni. Ezt mutatta pl. az, hogy röviddel a sajáttermésű borkimérési magánengedélyeket megszüntető bizalmas rendelet hatályba lépése után megjelent a belkereskedelmi miniszter módosító utasítása. Ebben arról értesítette a megyéket, hogy a volt magán engedélyesek részére a borkészlet kiárusítására vonatkozó türelmi időt 1952. január 1-jéig meghosszabbította.15 A kialakuló új világ mesterséges volta, életszerűtlensége pillanatok alatt nyilvánvaló lett. A mindennapi életben számtalan paradoxonnal találkozhatott a szemlélő. Pl. egyrészt a haszonszerzés megbélyegezendő, üldözendő cselekmény volt. A megyei tanács VB ülésén beszámoltak arról, hogy 1950/51-ben új sportpályák létesültek Szekszárdon, Bonyhádon és Pakson, ezzel együtt felszámolták a labdarúgósportban működött mecénásokat, akik „főleg kocsmárosok voltak, akiknek üzleti érdekük volt a labdarúgó sport támogatása.” A jelentéshez Vigh Dezső, a megyei tanács elnökhelyettese hozzátette „komolyan kell vigyázni arra, hogy a sportban ne legyen üzletszerűség.”16 Másrészt azonban az éttermeknek, italboltoknak, szállodáknak nyereséget kellett termelni. A nyereség nagyságát a terv írta elő, ha ez nem teljesült a vezető fegyelmit kaphatott. A belkereskedelmi miniszter 1951 végén kifogásolta, hogy a negyedik 12 TMLTMTVB KOI 23088/1951. 13 TMLTMTVB KOI 23187/1951. 14 TMLTMTVB KOI 21460/1951. 15 TMLTMTVB KOI 24454/1951. A rendelet száma: 00338/1951. 16 TML TMT VB jegyzőkönyv 1951. febr. 14.6-7.
