Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Ruzsa Éva: Szabó malom-e a Szabó malom? Egy malom tulajdonosai a 20. század közepéig

42

Új Dunatáj • 2013.1-2. szám

tóból való kiválasztás is gyakorlat lett, néhol mentési szándékkal is.8 A dunaföldvári gettóból május 23-án és 24-n „kerülnek katonai ellátásba” a Szekszárdra bevonult férfiak. Csak feltételezni lehet, hogy a földváriakhoz hasonlóan Szabó György is ekkor érkezett munkaszolgálatosként Szekszárdra.9

Júliusban Szabó György a munkaszolgálatosokkal már a szekszárdi református iskolában volt, munkavégzésre társaival a Remetén lévő városi téglaüzembe irányították. 8-án vagy 9-én, a téglagyár irodahelyiségében, Szabót még Paksról ismerő téglagyári bérlő Bencze István és felesége, apja Bencze József, valamint a református iskolából a munkaszolgálatosokat a téglagyárhoz kísérő Csizmadia József felügyelő jelenlétében papírra vetette végakaratát, majd felolvasva, velük azt aláíratta. A magával hozott zárt borítékban lévő levéllel együtt, a továbbítás módjáról is rendelkezve, a végrendeletet átadta. A következő nap az egyik tanú, hivatkozván arra, hogy a parancsnokság erről tudomást szerzett, és az ügyben Vendel István szekszárdi polgármester neve is megemlítődött, félelmében a végrendeletet a levéllel együtt elégette. A végakaratáról, miszerint Szabó az egész vagyonát testvérére, Dr. Hokkes Zoltánné Szabó Klára budapesti lakosra hagyja, már csak a hagyatéki eljárás során tett tanúvallomásokból értesülünk.10 Egyes részletekben, Vendel szerepében, az időpont pontos megjelölésében, a levél címzettjében a tanúk emlékezete eltér, de az örökös személyét egységesen nevezték meg.

Szabó György végrendelkezésének dátuma figyelemfelhívó. Július 8.-án, vagy 9.-én a paksi gettó már három napja üres volt, július 5-én a gettó lakóit bevagonírozták, és Auschwitzba szállították. Csak feltételezhetjük, hogy a környezetüktől elzárt zsidó munkaszolgálatosok Szekszárdon a hírektől nem voltak hermetikusan elszigetelve. A paksi gettó kiürítésének híre, lakóik elszállítása Szabó számára - a német megszállás és a közös végrendelet óta eltelt időszak zsidóellenes intézkedései miatt is - feleségétől a végleges elszakadást jelenthette, az újra találkozás lehetőségét teljesen kizárhatta. Ez vezethetett ahhoz, hogy élt a közjegyző előtti végrendeletbe foglalt jogával, új végintézkedés tett. Fischhof Sári későbbi holttányilvánítási eljárása során a tanúk a Paksról való július 5-i deportálást követően július 8-át jelölik meg halála időpontjának. A kiadott hirdetmény szövege szerint: elégették.

Szabó György további sorsáról, hasonlóan a Fischhof Sáriéhoz, már csak a holttányilvánítási hirdetményből értesülünk. 1944. december 8-án a munkaszolgála8 Szita Szabolcs: A munkaszolgálat Magyarországon 1939-1945. Hadtörténeti Közlemények 117. évf. 2004. 3. sz. 843. p

9 MNL TML V/ 716. Dunaföldvár község iratai 5715/1944.

10 TMI Vszk. 90/1948. 1946. november 20. tanúmeghallgatási jegyzőkönyv