Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - RECENZIÓK - Tölgyesi József: A német anyanyelvű oktatás évszázadai Tolna megyében. Kurucz Rózsa: A német anyanyelvű oktatás évszázadai Tolna megyében / Die Jahrhunderte des muttersprachlichen Deutschunterrichts im Komitat Tolnau.- Gyökerek és hajtások / Wurzeln und Triebe II.
80 Új Dunatáj • 2013.3-4. szám A szerző e bilingvis, paralel szövegű könyvéről az Utószóban így ír: „Munkánkban elsősorban a Tolna megyei római katolikus, német anyanyelvű elemi oktatás helyzetére és fejlődési folyamatára összpontosítottunk, tudatában annak, hogy az anyanyelv az emberi fejlődés fontos tényezője, hiszen a múltból átörökíti mindazokat az ismereteket, amelyekért elődeink már megküzdöttek.” (62. o.) Természetesen, a kötetben a nemzetiségi oktatást megelőző időszak iskoláztatásáról is olvashatunk: a másfél évszázados török idők alatti tanintézményekről, a megmaradt vagy időközben megült településeken megjelent licenciátusokról, a túlélt magyar római katolikus lakosságról, a jezsuitákról, ferences rendi szerzetesekről, s ez utóbbiak szerepéről a magyar és a német lakosság hitéleti, iskoláztatási támogatásáról, a templomok és iskolák építéséről. A németek betelepítését megelőző másfél évszázadban (a török hódoltság időszakában) az iskolákban a muszlim és a protestáns vallás szerint oktattak. A szerző jól adatolva írta meg e kor vallási és iskolai körülményeit, s azt a társadalmi (benne, ha közvetetten is: a gazdasági és a katonai) hátteret, amely tartósan jellemezte e térséget. Tolna megye társadalma restaurációja a katolikus egyházszervezéssel kezdődött, amely által a térség egykori, hagyományos településein megkezdődhetett a visszarendeződés. Ehhez a politikai hátteret, a jogi státust az 1699. szeptember 1-jei megyepecsét adományozása adta meg. A kötet lapjain jól követhető a magyar lakosság vissza- és újratelepülése, amely által, ha részlegesen is, olyan településhálózatot jött létre, amely ha térségi szakadásokkal is, de lehetőséget adott arra, hogy fokozatosan megtelepedjen az idegen ajkú lakosság számos csoportja. Erre először 17-18. század fordulója körül került sor, amikor szerb, rác és tót családok foglaltak ülést a puszta telkeken, s megjelentek a nagyobb létszámú katolikus (és részben evangélikus) vallású, német ajkú telepesek is. A földesúri, egyházfői telepítések jogi rendezése folyamatos volt, így sikeresen szerveződhetett meg a közigazgatás, a (kezdeti adómentességet követő) adórendezés, a templomok és az iskolák helyreállítása vagy újak építése. (A német telepesek munkakészsége abban tért el a más ajkúakétól, hogy közöttük számos kézműiparhoz értő volt, akik új munkakultúrát honosítottak meg. Ez meglátszott házaikon, azok berendezésében, a gazdálkodás eszközeiben, a települések utcaképében, öltözködésükben stb. -TJ) Az iskolákra vonatkozóan Kurucz Rózsa az 1714-ben tartott egyházmegyei zsinat tanítókra vonatkozó határozatát idézi, amely a kántortanítók kötelezettségeiről és javadalmazásaikról rendelkezett. Kutatásai alapján az első évszámmal adatolható német nyelvű evangélikus iskolai oktatás Györkönyben kezdődött meg 1718-ban, majd ezt Varsád követte 1719-ben, s legkésőbb, 1786-ben, Murgán nyílt meg az iskola
