Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - N. HORVÁTH BÉLA 60 ÉVES - Pomogáts Béla: Irodalmunk szolgálatában: Horváth Béla születésnapjára
78 Új Dunatáj • 2013.3-4. szám gát. „ A József Attila-recepció történetisége - olvasom ebben a bevezetésben - pontosan érzékelteti azokat a történeti fordulatokat, amelyek meghatározták vagy leképezték az értelmezői szándékokat és metódusokat.” Valóban, Horváth Béla József Attila-kutatásait és értelmezéseit nem pusztán irodalomtörténet-írói ambíció fűti, a kort: a költő korát és a mi korunkat is értelmezni akarja. Mondhatnám így is, amikor József Attila emberi sorsáról, költészetéről, világképéről beszél, a mi leginkább jelenkori eszmélkedéseinkről, szellemi küzdelmeinkről is véleményt mond. Nem ítéletet, hanem véleményt, hiszen tudjuk, hogy az ítélet nem tűri a párbeszédet, és a mai magyar közéletnek talán az a legfőbb hiányossága, hogy szinte ismeretlen benne a párbeszéd, és a leginkább közönséges ügyekben folytatott eszmecsere is a bírói pulpitus zord és kíméletlen beszédmódja keretében folyik. Már szóltam arról, hogy Horváth Béla munkásságának csak egyik, bizonyára legfontosabb színtere az irodalomtörténet-írás. Emellett főiskolai és egyetemi oktató munka, tudományos és felsőoktatási intézmények irányítása, tanácskozások és konferenciák szervezése és vezetése és egy széles körben tekintélyt szerzett irodalmi folyóirat: a szekszárdi Új Dunatáj szerkesztése tölti ki köznapi munkával az életét. A szekszárdi folyóirat természetesen igyekszik képet adni a város és a vidék kultúrájáról, ugyanakkor mindig érdeklődéssel hajol a teljes magyar irodalom, így a kisebbségi sorban tevékenykedő magyar irodalmak fölé. Elmondhatom, hogy nekem elsősorban Horváth Béla lelkiismeretes irodalom- és tudományszervező tevékenységével volt gyakori találkozásom. Nem egyszer voltunk együtt irodalmi és tudományos tanácskozásokon Szekszárdon, Budapesten, Pécsen, Nagyváradon, sőt Ozorán, Ozorai Pipo nevezetes várkastélyában. Ezeken a találkozásokon nem csak az élő magyar irodalom kapott hangot, hanem az eleven hagyomány is, különösen három nagy írónk: József Attila mellett Babits Mihály és Illyés Gyula. Ok ketten is ott vannak Horváth Béla „házi szentjei” között. Most, hogy együtt vagyunk ezen a szép születésnapon, és felköszönthetjük Horváth Bélát, azt kívánom, hogy a jövőben is legyen lehetőség arra, hogy időről-időre összegyűljünk Babits, Illyés és József Attila öröksége és emléke körül. Ezeknek a találkozóknak a megrendezéséhez adjon a Gondviselés Béla barátunknak mindig kedvet, erőt és persze adja meg azoknak a jóindulatát, akiknek támogatása nélkül az irodalom ügye nem szolgálható.
