Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Szőts Zoltán: K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai
68 Új Dunatáj • 2012.1-2. szám „Nehézséget jelent továbbá a templomos helyek kutatása. Egy-egy templom történetét főleg a régészeti feltárásokhoz kapcsolódva állították össze, de nagyobb területekre vonatkozó kutatások szinte teljesen hiányoznak. Régészeti, történeti, település- és művelődéstörténeti információkat komplex módon hasznosító, nagyobb, legalább egy főesperesség településeit és templomos helyeit vizsgáló tanulmányokra lenne szükség” (Koszta László : Dél-Magyar ország egyházi topográfiája a középkorban. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár Tibor. Szeged 2000, 51. (Dél-Alföldi Évszázadok 13.)) A könyv főként a falusi templomokra koncentrál, kevésbé foglalkozik a rendtörténeti munkákban alaposan feldolgozott kolostorokkal, holott az alkalmazott egyházi topográfia fogalma ezt megkövetelhetné. Ennek oka, a falusi templomok nagyobb számossága a mintában, valamint viszonylag kevésbé kutatott volta. Bevette a topográfiai elemzésbe az egyháztestületi (székesegyházi, szerzetesi), és a nem önállóan álló várkápolna, illetve a városi templomokat is. A középkori Tolna megye területén, három mai megye 139 településének határában összesen 322 egyházi intézmény létezésére talált a szerző adatokat, amelyek valaha 283 középkori település között oszlottak. (E mellett további 52 bizonytalan létű templomot is számba vett.) A középkori Tolna megye területéhez valaha Somogy megye mai keleti, illetve Baranya megye mai északi sávja is tartozott. A megyét részben természetes határai: keleten a Duna, dél-délnyugaton pedig a Mecsek hágóinak sora. Kiterjedése Szakály Ferenc számításai nyomán 4502 km2 volt szemben a jelenlegi 2584 km2-rel, ezzel legalábbis átlagos méretű megyének számított a középkorban. A terület két nagytáj között oszlik meg: nagyobbik, nyugati része a Dunántúli-dombság, a keleti fele pedig az Alföld részét képezi. A magas középkori népsűrűségben és a sűrű megtelepülésben szerepet játszhattak a kedvező természetföldrajzi adottságok. A szerző Guzsik Tamás felfogásával ért egyet, mely szerint a templomoknak, mint a „napjainkig változatlan rendeltetésű általános középülettípusnak” kutatása, a középkori falvaink építészetének jellemzésére alkalmasak. Marosi Ernő szavai is aláhúzzák a falusi templomok kutatásának jelentőségét: „Azáltal, hogy valamennyi szinte állandóan épül, egyben tükörképei is afalu életének: elárulják, mikor virágzottá falu és mikor szűkölködött, mikor kényszerült hevenyészett tető alá hozni az elpusztult épület üszkös falait, mikor volt viszonylag önálló, s mikor milyen fóldesúr alá tartozott, milyen vallású volt.” (Guzsik Tamás: A magyarfalu középkori templomépítészete. II. Pest megyeparochiális egyházai (katalógusj. Bp. 1979. 1) A munka a klasszikus hármasságnak megfelelően tagolódik. A Bevezető 2 oldala után a „Források, előzmények, módszerek” című 2. fejezet 20 oldalas, a középkori Tolna megye egyházaira vonatkozó források tipizálását adja, úgy, hogy kitekint a
