Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám - Senkár Patrik: Német (Thomas Mann)és magyar (József Attila) "valóságköltők" Fábry Zoltánnál (avagy a "vox humana" szélesebb metszéspontjai)

Senkár Patrik • Német és magyar „valóságköltők”... 65 keiket, verseiket, melyek ott nem jelenhettek meg”. József Attila egyik legszebb, fáj­dalmas erejű verse, a „Lebukott” is Az Útban jelent meg 1931. november 1-én. Igaz névtelenül és csonkítottan, s utolsó strófája „elkobozva”. Fábry Zoltán mindemellett említi, hogy József Attila versét elküldte a nyom­dába. Megjegyzi viszont, hogy a cenzúra által elkobzott utolsó strófát elvesztette. Emellett konstatálja, hogy József Attila olyan nagy mestere volt hivatásának, hogy egy óra alatt képes volt bármely társadalmi problémáról hexameterekből verset írni. Harcolt tehát a művészi minőségért. Említést tesz mégjózsef Attila utolsó napjának versfordításáról (Victor Hugo Ultima verba). Hitelesen, megfontoltan ír a költő belső világáról, ziláltságáról, mely determinálja szomorú sorsának végzetét. József Attila az értelmi lelkiismeretért szállt síkra, a gondolat igaza védekezett benne a barbarizmus (háború, antihumanitás) ellen. A hatalmi totalitarizmussal szemben mint egyetlen reális ellenszert a mérték abszolútumát állította: az ő kenye­re az az életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös el­ismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszméje érvényesül. Ezen kiindulópont által hangsúlyozza (mely napjainkban is fontos érv) a népek közti megértés fon­tosságát, a közép-európai megbékélést. Ezen gondolatok „testet öltenek“, s a szel­lem humanizmusát tudatosítja teljes szolidaritással - ennek ékes bizonyítéka verse, melyben Thomas Mannt köszönti. A háború az embert kicsinyíti le, testileg és lelkileg meggyötri. Az ember felerő­södése viszont a béke, mely feltétele annak, hogy az ember emberré fejlődjön, s az is maradhasson. A béke az emberi szolidaritás végrehajtása, s tulajdonképp az emberek emberségétől függ, tehát az ő tudatos szolidaritásuktól. József Attila emberi hanggal köszöntötte Thomas Mannt versében, aki az említett szolidaritás közös nevezőjének összekötő kapocsa a József - Mann - Fábry háromszögben. Ezen megközelítés a leg­nemesebb és legvalóságosabb meghatározása a humanizmus (békeszeretet, békevágy) eredetének és céljának. Fábry úgy fogalmazza meg ezt, hogy az ember egyik legneme­sebb törődése a békéről való gondoskodás. Ezen gondoskodás pedig a béke alapvető erkölcsi alapja. A békét kell hirdetni, mint az ember elsődleges erőfeszítését. József Attila antifasizmusa a szellem erkölcsének védő és mentő szerepét köszönti tehát a száműzött legnagyobb német íróban, Thomas Mannban. Antifasizmusa (hasonlóan mint Fábryé) emberség-gazdagítás, az emberség bizonyossága és elkötelezettsége. Fábry szerint József Attila halála után is él, mint minden igaz áldozat. Vannak te­hát írók, költők, kik nem halnak meg, csak születnek. Fábry hangsúlyozza, hogy az európai kultúra van veszélyben: a szeretettörvény és a szellemerkölcs. József Attila a Magyar Napnak küldött cikkében antifasizmusából adódóan ítéli el a népieseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom