Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Senkár Patrik: Német (Thomas Mann)és magyar (József Attila) "valóságköltők" Fábry Zoltánnál (avagy a "vox humana" szélesebb metszéspontjai)
Senkár Patrik • Német és magyar „valóságköltők”... 61 túlélt ember hirdetett új programja, az emberirodalom. Ennek megfelelően: a szlovákiai, szlovenszkói „más”-ság szorosan függött össze az új, a teremtő ember képével, azéval, aki az új erkölcsi és társadalmi rend, az új valóság megteremtője lehet és lett. Fábry Zoltán életművében kialakult - a kisebbségi sorsban is a vox humanát szolgálónk - a magyar irodalom-európai irodalom-világirodalom láncolata. A háborúellenesség: ez a találkozási pont Fábry és az expresszionizmus között. Az expresszionizmus kifejező ereje Fábry Zoltánra felszabadító hatással volt. Ebben és ezzel tudta leginkább kifejezni, a vox humana értelmét és lényegét. Az emberirodalom, az emberi hang Fábry Zoltán-i megfogalmazása aligha született volna meg az expresszionizmus nélkül. Arra nyújtott példát, hogy az önkifejezés erejével miként kell és lehet mintegy manifesztálni a vox humanát. Az expresszionizmus a háborús anarchia visszahatásaképp új, rendező akarattal új születésre kavart fel mindent: tartalmat és format is. A német expresszionizmusra úgy kell Fábry szerint tekinteni, hogy ami a háború után nagy, igazi és emberi lett a német irodalomban, az innen indult, itt ébredt embertudatára és társadalmi kötelességére. A német expresszionizmus szerinte nagy általánosságban vox humana volt. Fábry a fasizmus elleni harc legkövetkezetesebb magyar publicistája. Beszélni kell szerinte a háborúról, mert az egyfajta ítélőszék a fasizmus felett. O írásai révén tette mindezt, s ezáltal nagy tömegekhez szóltak. „Szlovenszkói küldetése“ által olyan erkölcsi-politikai magatartást és az egész magyarság felé nyújtandó példamutatást érzett, amely minden írót kötelez. Szavai szerint a németségnek nem hatalomban és politikai súlyban, hanem a szellem nemes értékeinek kiművelésében kell(ene) hivatást keresnie. Az antifasizmus tehát főleg koreszme, magatartás. Fábry az író közvetlen történelemalakító szerepét akarta vele és általa megőrizni. Tagadja általa a költészet minden funkcióját a közvetlen szolgálaton kívül. A fasizmus veszedelmességével (az expresszionizmus hatására) már nem csak a kisebbségi helyzet szorultságának látója, hanem az egyetemes magyar történelem krónikása. Ennek egyik példája a magyaroroszági irodalomra való összpontosítása, például József Attila munkásságára. A frontszolgálat alatt Fábry megismerkedett a német expresszionizmusnak azzal az ágával, melynek lényege a „konszolidált“ polgár szemében: a lázadás. Átvette a kissé patetikus, magával sodró, a XX. század problémáit tükröző képekben gazdag stílust, valamint a társadalmi, politikai és kulturális események állandó figyelését. Antifasizmusa (szavaival mondva) átmeneti műfaj, s írásainak lényege. Kikerülhetetlen korparancs, mely a már említett műfaji igénnyel lép fel az íróval szemben. Az írói magatartás lényegül műfajjá.
