Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Senkár Patrik: Német (Thomas Mann)és magyar (József Attila) "valóságköltők" Fábry Zoltánnál (avagy a "vox humana" szélesebb metszéspontjai)
Senkár Patrik Német (Thomas Mann) és magyar (József Attila)„valóságköltők" Fábry Zoltánnál (avagy a„vox humana"szélesebb metszéspontjai) Fábry Zoltán (1897-1970) a szlovákiai magyar irodalom első klasszikusa, legjelentősebb esszéistája és irodalomkritikusa. Terjedelmesebb tanulmányait és kritikáit 1954-től kezdve közölte a Fáklyában, majd az Irodalmi Szemlében; ezekben a szlovákiai magyar irodalom alkotásaival, a németkérdéssel és a szlovákiai magyar irodalom hagyományaival foglalkozik. Mélyen erkölcsi fogantatású, költői szépségű esszéi (Harmadvirágzás, Kevesebb verset - több költészetet, Rés Poetica, Az igényesség műfaja) rendkívüli hatással voltak a kezdetlegességgel, dilettantizmussal küszködő korabeli irodalmi életre. A németkérdésről, s ezen belül főként a fasizmus lélektanáról, jellemrajzáról nyújt remek analízist legterjedelmesebb műve, az Európa elrablása (1966). A hatvanas évektől kezdve kötetbe gyűjtve sorra jelentek meg Fábry régebbi írásai is: a Korunkban közzétett cikkeit tartalmazza a Valóságirodalom (1967), műveinek a Magyarországon készült válogatása a Hazánk, Európa (1967). Rövidesen megjelent a Korparancs és a Fegyver s vitéz ellen újabb kiadása is. A Stószi délelőttök (1968) a Harmadvirágzás irodalmával, a magyar és világirodalmi hagyományokkal foglalkozó esszéket tartalmazza, függelékében pedig a cseh és szlovák értelmiség címére küldött A vádlott megszólal olvasható. Műveiből két szlovák és egy cseh nyelvű válogatás is megjelent. Hatással volt rá az egész európai kultúrkör, de főleg a német klasszikus szellemiség, melyet szélesebb európai összefüggésbe helyez. Állítja, hogy Németország története és korabeli jelene összeütközések sorozata s a nácizmus alatt az ország Európa kulturális ellensége (is) lett. Egész életművét beárnyékolja a fasizmus témájával való hadakozás, főleg a kérdés világpolitikai és társadalmi vonatkozásában. A fasizmus azért fasizmus, mert nincsenek emberi vonatkozásai. Az író fasizmusélményére jellemző Ady és az (német) expresszionizmus vonalán az érzelmi-gondolati töltés. Néha németes kultúrájának hatására s németségélményén a predesztináció mozzanata uralkodik el. Saját maga írásait az „antifasizmus“ műfajával jelöli, melyet korparancsként határoz meg (korparancsnak korműfaj kell, melynek műfaji igényre van szüksége). írásaiban épp ezért gyakran találkozunk német és magyar vonásokkal. Gyakran merít ezekből az irodalmakból, hogy saját argumentumként vonultathassa fel nézeteit.
