Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Tórizs Eszter: Vágó Márta és Harmos Ilona: Az emlékezés lehetőségei és stratégiái József Attila és Kosztolányi Dezső alakja körül
50 Üj Dunatáj • 2012.1-2. szám leiből, verseiből, sőt Kosztolányiné egy teljes fiatalkori naplót is közöl az életrajzban, A nagydiák naplója fejezetcímen. Ilyen szempontból hasonlítható Vágó Mártajózsef Attila-memoárjához, hiszen, ha regényes életrajzként, vagy memoárként határozzuk is meg összességében, ténylegesen több műfaj van jelen és ötvöződik a szövegben. Vágó Márta 1942-ben rögzítette József Attilával kapcsolatos emlékeit. Későbbi kiadásának indító oka elsősorban az 1928 és 1929 között lezajló levélváltásuk magyarázata volt, másodsorban pedig a külső, sürgető irodalomtörténeti dokumentációs elvárások. Az olvasó kézbe véve a művet, nem csupán az eddig említett memoár szövegét láthatja, hanem egy komplex szövegkorpuszt. Az emlékirat mellett jelentős részt foglalnak el az 1928 és 1929 között, Vágó Márta angliai tartózkodása alatt váltott levelek, táviratok, mind József Attila, mind az író részéről. József Attila leveleiben többször küld verseket, a memoár szövegében is találhatók költemények, részletek a költő verseiből; illetve a könyvben közölt Vágó Márta két verse, melyben József Attila elvesztését próbálja feldolgozni. Ennek leképeződése figyelhető meg a könyv szerkezeti megoldásában; első fejezetként memoár részletet olvashatunk, melyek a megismerkedéstől Vágó Márta londoni utazásáig tartanak, majd József Attila Mártának küldött levelei következnek, ezután ismét egy memoár-rész, az új találkozástól József Attila haláláig követve az eseményeket; és legvégül Vágó Márta levelei találhatók, melyeket a költőnek küldött. A két szöveget összevetve megállapítható, hogy hasonló visszaemlékező stratégiával dolgoznak. A memoáríró nemcsak saját emlékeit foglalja össze, hanem a lehető legtöbb teret igyekszik a halott saját szavainak engedni. József Attila leveleinek közreadása, verseinek idézése, Kosztolányi Dezső fiatalkori naplójának közlése a beszélni hagyás aktusa. Vagyis a visszaemlékezések az eltávozottakat a saját emlékükre hagyják szólni. Ebből a szempontból levelek, versek szerepeltetése nem bővítmény, nem magyarázó vagy illusztratív funkcióval bír, inkább egy bizonyos fajta emlékező eljárás elengedhetetlen eleme. Ha az emlékezés tárgya az emlékezőhöz közel álló személy - mint Kosztolányi Dezsőné és Vágó Márta esetében - egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a másik szavai. „Csak a halálom után jelenhet meg’1 - ez az instrukció áll az 1942-ben írt szöveg borítóján. A halál fontos határt jelent Vágó Márta számára. Az írás személyessége 1 Vágó Márta: József Attila. Nórán, Budapest, Uo. 7.
