Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Zelena András: József Attilai költeményeinek értelmezése Danto művészetdefiníciója és imitációelvűsége tükrében
Zelena András »József Attila költeményei... 47 Kérdés, hogy imitáció-e az, amiről fentebb beszélünk? Mivel a veszteség-én egyik konstruálója József Attila korai verseiben a már fentebb is említett saját élethelyzeteire és pl. Juhász Gyula stílusára való reflektálás, a hagyomány és az egyéni tehetség, a saját stílus problémaköre is megjelenik. Persze nem egyszerű imitációról lehet szó, hanem Juhász stílusának tovább gondolásáról, a probléma egyéni és újbóli átéléséről. Az önreflexió, az állandó önmeghatározás, a lírai én hogyan való megkonstruálása állandó problémája József Attila költészetfilozófiájának. Az egyéni trauma a Freud-i közösségi, szociális traumával, a mindennek szemben álló, külső szemlélővel lép harcra. A rendet keresi a világban, önmagában, embertársaiban: „Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend - egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világa rend” József Attila rendkeresése és rendvágya a vas világ rendjének áhított, ideális világa. Állandóságot, traumájára gyógyírt jelentő pót-anyaképet, nőképet, világképet óhajt. A Gyáni-féle „tudattalan tárgyvesztés” sajátos élménye érhető itt tetten, ugyanis, a tárgyvesztés énvesztést is jelent, mivel a felszabadult energiák nem másik személyre vagy tárgyra helyeződnek át, hanem az egyénre zuhannak. Gyám2** szerint e folyamat rákövetkezője a bűntudat és szégyenérzet. E tárgy/személyvesztés mozzanata -mely a bűntudathoz, szégyenérzethez vezető folyamat egy kiváltó mozzanata lehet- a gyermekkorban gyökeredzik. Édesanyjának halálos kórjával bizarr módon szembesült József Attila, ugyanis az életrajzból és Szabad öltetek jegyzékének szoros, párhuzamos olvasásából megtudjuk, hogy anyja egyszer sodrófával addig ütlegelte fiát, még ájultan nem esett össze az ütések súlyától az anya(l), s fiának válla ki nem ficamodott. A Pőcze Borbálát nyugtatóval kezelő orvostól tudja meg az apja elvesztését még ekkor feldolgozni nem tudó fiú, hogy hamarosan édesanyját is el fogja veszíteni, ugyanis az anya halálos beteg. A Szabad-ötletek jegyzékeken a verésről és édesanyjáról azt írja: „a verésig minden rendben volt / aztán lett beteg az anyám”24 25 24 Gyáni Gábor: Trauma, emlékezet, kultusz. Élet és Irodalom, 2006.45.6. 25 József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke. Közzéteszi, jegyz.: Stoll Béla. Jav. kiad. Budapest, Atlantisz Kiadó, 1997.37.
