Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Zelena András: József Attilai költeményeinek értelmezése Danto művészetdefiníciója és imitációelvűsége tükrében
Zelena András »József Attila költeményei... 43 reflektál. A hagyomány és az egyéni tehetség, a saját stílus problémaköre jelenik meg itt. ,A művészet a világban létező dolgok reprezentációs megfelelőit hozza létre, és az ekvivalenciák létrehozásában folytonosan előrehalad”16 - írja Danto az imitációelvű művészetről, amellyel a klasszikus értelemben vett művészetet definiálja. Danto igyekszik meghatározni a műalkotás definícióját. Abból a kérdésből indul ki, hogy milyennek kell lenni egy műalkotásnak, hogy valóban az lehessen? A következő kritériumokat állítja fel: legyen ábrázoló funkciója, kifejezzen valamit, és azzal a szándékkal jöjjön létre, hogy műalkotásnak szánják. Danto G. Dickie alapján azt is megjegyzi azonban, hogy valójában nincs olyan közös jegy, ami ha megvolna, minden nem műalkotásnak szánt tárgy azzá válhatna, hanem egy ún. intézményiség „dönti el” mi lehet műalkotás. Mindezzel párhuzamosan azonban, ha valamit esztétikai megfontolásból műalkotásnak érzünk, még korántsem biztos, hogy valóban az is; s ha az, akkor az esztétikai reakció feltételezi az imént említett intézményiséget. A legjobb, ha az imitációt vesszük kritériumul, mely szerint a reprezentáló művészetnek az az alapelve, hogy az ábrázolás ugyanazt a hatást hozza létre a befogadóban, ami az ábrázolt valóságos tárgy jelenlétében jönne létre benne. Danto érvelése szerint: „a műalkotások nem abban térnek el a „puszta valóságos dolgoktól”, hogy imitációk, hanem abban, hogy reprezentációk. Azonban a reprezentáció terminus nem szükségképpen foglal magában hasonlóságot (nem kell hasonlítania semmire), hanem csak annyit implikál, hogy a műalkotás „szól valamiről” (aboutness). A reprezentáló jelleg azonban még nem elegendő a műalkotás definiálásához, hiszen nyilvánvaló módon olyan reprezentációk is vannak, melyek nem műalkotások. A definiáláshoz a kifejezés fogalmára is szükség van. A műalkotások olyan reprezentációk, melyek egyúttal kifejezések is. Nem pusztán megmutatják saját tartalmukat, hanem ezen túl mondanak is valamit arról a módról, ahogyan megmutatják. Azaz: reprezentálják a tartalmukat és kifejeznek róla valamit. „Bárminek, ami reprezentáció, lehet egy párja, ami ráadásul még műalkotás is. A különbség: azt a módot, ahogyan a nem-műalkotás egy tartalmat prezentál, a műalkotás úgy prezentálja, hogy közben ezzel mond valamit”. 17 A műalkotás olyan dolog tehát, amely a reprezentáláson túl ki is fejez valamit arról, amit reprezentál. 16 Danto, Arthur C: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet? Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1997. 17 Danto, Arthur C: A közhely színeváltozása. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1996.
