Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Gintli Tibor: Szövegközelben (Egy ciklus - egy könyv)
34 Új Dunatáj »2012.1-2. szám A VII. és a VIII. szakasz utolsó két sorának ellentéte is fontos szempontot vet fel, bár ez az oppozíció nem zárja ki a szövegstruktúra folyamatosan fölépülő jellegét. Végül aXII. versszak összegző szerepének megkérdőjelezése, valamint az én multiplikációjáról szóló értelmezések elbizonytalanítása is az értelmezés jelentős teljesítményei közé sorolható. E szakasz elemzésének kiemelésében egyetértek Veres Andrással, mint ahogy abban is, hogy a könyv teljesítményének nem az az igazi mércéje, hogy teljes mértékben azonosulunk-e a szerző ciklusról alkotott felfogásával: „A ciklus-elv alkalmazásának legfőbb indítéka éppen az, hogy megszabaduljon-megszabadítson a korábbi értelmezések kényszeres kapcsolatkereséseitől.” 5 Feltételezem, hogy a tizenkét önálló versként értelmezett ciklus tézisének megfogalmazásakor Tverdota György azzal az állásponttal szállt vitába, amely zz Eszméletben a folyamatosságot leépítő, a jelentésbeli szakadásokat tudatosan alkalmazó modern verstípus megtestesülését látta. Három alkalommal is felmerül a kérdés a ciklus vs. egyetlen vers problémakörét taglaló fejezetben, hogy vajon nem a modern költészetnek ez a sajátossága jelenik-e meg az Eszmélet szövegében. (74, 83, 89.) A magam részéről egyetértek Tverdota Györggyel abban, hogy a tizenkét nyolcsoros aligha ezt a poétikát képviseli. A könyv érvelését legfeljebb azzal a megjegyzéssel toldanám meg, hogy ezt a lehetőséget leginkább a szakaszok belső struktúrája és a makró-szerkezet eltérése teszi valószínűtlenné. Az egyes versszakokon belül ugyanis nem jut jelentős szerephez a jelentésszakadás jelensége, míg a nyolcsorosok között igen. Felettébb kétséges elgondolás, hogy a jelentés folyamatszerűségét kikezdő poétika kizárólag a versszakok közötti kapcsolatot érintené, míg a szakaszok határán belül hiánytalanul megőrződik a szoros szövegösszefüggés igénye. Joggal feltételezhetjük, hogy e folyamatosságot kikezdő poétika tényleges érvényesülése esetén az egyes nyolcsorosok szövegtestén belül is lenne nyoma a szakadásnak, törésnek. Éppen e kettős struktúra váltakozása - szigorú szerkesztettség, logikai fegyelem a szakaszokon belül, míg a kontextus, a szövegösszefüggés elbizonytalanítása a szakaszok között - az, ami leginkább a ciklus felé mozdítja az Eszmélet kompozícióját. Ahogy Tverdota György fogalmaz: „A ciklus részei között [...] mindig van megszakítottság.” (71) Bár az idézett megfontolást magam is érvényesnek tekintem, s arról is meggyőzött a monográfia, hogy az Eszmélet nem egységes vers, mégsem osztom teljesen a szerző álláspontját. Megítélésem szerint ugyanis József Attilának ez a kivételes alko5 Veres András, „Ami van, az széthull darabokra” Az Eszmélet és a ciklus-elv, Literatuta, 2006,123.
