Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Boruzs Katalin - Szabó Géza: A limes úttal párhuzamosan futó sáncrendszer nyomai Pannóniában
Boruzs Katalin-Szabó Géza • ...sáncrendszer nyomai Pannóniában 79 A Hadrianus korára kiépülő lineáris védelmi rendszer maximálisan kihasználja a természetes akadályok, a sivatagok, folyók, óceánok nyújtotta lehetőségeket, akadályokat. Pannóniában alapvetően a gyalogos harcmodorra alapozva a szárazföldön építi ki a limes megannyi eleme közül a környezethez igazodva az éppen legcélszerűbbeket: a határ mentén az arra legalkalmasabb nyomvonalon a limes utat, s az ahhoz igazodó sáncokat, árkokat, kerítéseket, táborokat, őrtornyokat. A folyam közelségét csak mint kiegészítő lehetőséget használja ki. A limes utak kialakításánál a nyílt, belátható terepviszonyokhoz jobban ragaszkodik, még ha emiatt az utat a Dunától távolabb is kell vezetnie. Az út mellett futó sánc és a folyam közötti terület egyébként a rómaiak számára előnyös ütközőzónaként is szolgált, ahol a kiszolgáltatott ellenséget adott esetben könnyen a folyóba tudták szorítani. Ez a harcászati stratégia csak addig hatásos, amíg a rómaiak érvényesíteni tudják gyalogságuk fölényét. Az általunk megfigyelt terület lelőhelyei esetében is jól követhető, hogy a közlekedési és stratégiai okok miatt közvetlenül a folyam partjára helyezett táborokon kívül ebben az időszakban az utakra, őrtornyokra s településekre utaló nyomok is még távolabb vannak a Dunától. A sánccal kiegészített limes út egysége azonban - mint arra a védvonalon kívül megjelenő, előzmények nélküli új telepek és kőépületek, mint a dunaszentgyörgyi, vagy a Várdomb-Ujberek kövesszállási leletek mutatnak - a középső császárkorra megszűnt. Ha térben és időben szétválasztjuk a különböző típusú leleteket, lelőhelyeket, jól látható, hogy az utak, a határvédelemi létesítmények és a települések is egyre közelebb kerülnek a folyam partjához. E folyamat végső, egyik leglátványosabb eleme a késő római korban a dunai hídfőállások, kikötőerődök megépítése lesz. E folyamatra utal a már említett intercisai példa is, ahol a három, a római korban eltérő ideig használt út közül csak a harmadikat kövezték le és használták a késő római korban. Dunaszentgyörgynél a különböző korú települések, a kavicsozott út megfigyelt nyomvonala és az őrtorony helyzete alapján szintén megfigyelhető, hogy a legkésőbbi építmény, az őrtorony már közvedenül a folyóparton van, s a kavicsozott, késői út is a part szélén fut. A lelőhelytől nyugatra azonban a szántásban egy hosszan követhető, délnek tartó kis kiemelkedés világos sávja látszik. A szintvonalakat metsző nyomvonala alapján egyértelműen látszik, hogy emberi kéz építette. Azonban többszöri terepbejárásunk során sem találtunk rajta kavicsozás nyomát, vagy olyan leletet, ami igazolná, hogy itt futott a római út. Hasonló módon jártunk az iváncsai elágazónál és Sinatelepnél is, ahol a szántásban a kavicsok alapján jól követhető volt a római út nyomvonala, de a műholdfelvételen ettől nyugatra látható, töltésre utaló vonalon csak pár szem kavics volt. Ez az egyes szakaszokon másutt is megfigyelt, látszólag felcserélt helyzet mintha ellentmondana annak, hogy az út és sánc egy Pannóniában Hadrianustól a középső császárkorig általánosan használt
