Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Boruzs Katalin - Szabó Géza: A limes úttal párhuzamosan futó sáncrendszer nyomai Pannóniában
76 Új Dunatáj *2011. július eltérő funkcióját erősíti, melynek megvilágítása kísérletet teszünk. Annak eldöntésére pedig, hogy Pannónián belül ez lokális vagy általános jelenség, a szorosabban vizsgált területtől délre és északra eső területek műholdképeit is átnéztük, s több helyen a terepen is ellenőriztük az adatokat. A Tolnában több helyszínen ásatási körülmények között is megfigyelt (Bölcske-Gabonás, Dunaszentgyörgy-Proletárdülő, Decs-Decsihegy Fosó' és Alsó-Derék dűlő, Várdomb-Újberek, Alsónyék-Alsó-Hegyalja dűlő), kettős vonalban húzódó földművekhez hasonló jelenségeket tapasztaltunk például Mohácstól délre egészen az udvari határátkelőig és Sinateleptől a Százhalombatta és Érd közötti fennsíkon át egészen a nagytétényi határig. A Szekszárdtól északra több szakaszon, Ocsény-Soványtelektől Dunaszekcső határáig pedig szinte folyamatosan megfigyelt és pontosított római út nyomvonala a továbbiakban a korhatározó leleteknek, építményeknek is köszönhetően egyértelmű. A keleti oldalán a terepviszonyoktól függően 2-400 m távolságban vele közel párhuzamosan futó sánccal való kapcsolata, összetartozása, legalább részben egyidejűsége véleményünk szerint a jelenségek következetes ismédődése alapján szintén nem lehet kétséges. Mint ahogy a műholdfelvételeken és a terepen is a Duna mentén délebbre és északabbra egyaránt megfigyelhető hasonló jelenségek alapján az sem, hogy ez nem lokális, hanem Pannónia területét érintően általános jelenség. Az új megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a magyar kutatás eddigi álláspontjával szemben - mely szerint a Duna mentén minden nagyobb védvonal építése felesleges lett volna, ezért a limes csak az útra és a különböző tornyokra, erődökre korlátozódik - a Pannónia határán is a továbbiakban számolnunk kell az úttal párhuzamosan futó, az erődítmények előterében futó védművek rendszerével. Az általunk megfigyelt, az út felőli oldalon árokkal kiegészített sánc pontos kora, rendeltetése, esetleges későbbi használata azonban már számos kérdést vet fel. A Decs, Decsihegy Széked-Alja-dűlőben és az Alsónyék, Alsó-Hegyalja-dűlőben átvágott töltés metszetében jól megfigyelhető volt, hogy a sáncot egykor a két oldalán széles sávban kitermelt földből emelték. Ugyanezt a töltést úgy is emelhették volna az építők, hogy egy vagy két mély árokból a partra dobott földet magasítják fel. A széles sávban elszedett humusszal - a műholdfelvételeken különösen jól látszik a sötéten jelentkező töltés két oldalán az altalaj világos szalagja - a növényzetet is eltávolították, sőt, a továbbiakra is erősen csökkentették a terület vegetációs képességét. A sáncnál és az útnál is az árkok betöltésében apró, égésre utaló elszenesedett növényi maradvány volt. Mindezek arra mutatnak, hogy a sánc építésénél fontos volt a nyílt, megfigyelhető terep biztosítása, s ezen állapot fenntartására a legegyszerűbb módot választották: időnként felgyújtották és leperzselték a kilátást akadályozó növényzetet. A csapatok mozgása során a környező területek beláthatósága különösen fontos volt, hiszen a római harcászat
