Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Petrőczi Éva: Brodszkij-triptichon

6

Új Dunatáj • 2011. július

III.

Elégia Joszif Brodszkij ért

„John Donne aludni tért. Alszik avers,

Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban, Mind elcsitulva...”

Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért (Gergely Agnes fordítása)

Joszif Brodszkij aludni tért. bölcsője szélmarta, kétnevű város, a Néva megcsúfolt leánya, nyughelye habmarta dózsei székhely.

Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel (gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!) hagyta el - gyorsan - a világot, de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott,

(Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!) Majd megjött költő-bátyja, Auden, s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott.

Legvégül Rilke érkezett,

Pityer élettől korán megkopott szülöttét Hádész tájain hogy illőn köszöntse.

(Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos, lágy dikcióba vált!)

Joszif Brodszkij aludni tért.

De ébresztgették négyen odaát, tanítgatván, hogy feledjen halált, tanuljon tőlük jó feltámadást.

Joszif Brodszkij aludni tért.

De nem nyelte be kopár sír-torok, mert ők fogadták, négyen.

Négyen, kiket - neveltjük,ő - e földi létbe, hívőn-hitetlenül, szépséges és konok szavakkal annyiszor visszavont.