Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Fried István: Töredék? Verskezdemény? Vázlat?

46

Új Dunatáj • 2011. július

Győr.

Kelet s Nyugat közt áll hazámba, kedves őr.

Ami a nyelvi megoldást illeti, Kosztolányi Játék egy magyar író nevével c. versikéjével jelzi, miféle szétbontás, összeolvasás, jellemzés kísérleti terepe lehet egy rímelésre az első pillanatban alig alkalmasnak látszó szerzői név, amelybe különféle szerkezetek rejtőztek eh

Tömörkény!

Van írásaiban némi vad

tömörkény!

S úgy zeng szava, mint az az ágyú,

melyet töm Örkény.

S ha az első három sor még a följebbi vers meg Babits metódusa szerint vetődött papírra, a név széttagolásakor a jellemzés látszik dominálni, a végső két sorban elszabadul a nyelv, függetlenedik a korábbi gondolattól, s a látszólagos értelmetlenség, az öncélúnak gondolt szóvicc irányába tart. Ennek fényében maga a nyelv válik főszereplővé, amely végtelen lehetőségeivel csábítja magához a kísérletező költőt. Aki kissé megszédülve a nyelv fölkínálta (játék)lehetőségtől az értelmetlennek tetszőt szuverenitással ruházza föl, egyenrangúnak ismeri/ismerteti el a jellemzetessel szemben. Még egy példa, rövidebb, kétsoros, az idegen név tartalmaz magyar jelentést:

Hégel:

Az ember nem eszméktől ég el.

Kissé messzebbről kellene elindulni a Babits-vers és a Kosztolányi-versek szembesítéséhez. Az ifjúkori barátság a nézetazonosság jegyében formálódott, jóllehet a nézetazonosság, amint azt a költői gyakorlat mutatja, sosem jelentett teljes azonosságot. Később az Ady-revízió is látványosan mutatta a különbözéseket, nem pusztán Ady személyének megítélésében, de irodalomtörténeti helyének kijelölésében. Mindez Babits részéről nem az Ady-lírához történő költői közeledésben artikulálódott. Ugyanakkor Babits és Kosztolányi nyelv- és költészetfelfogásának „konfliktusai” elég látványosnak bizonyultak az 1930-as esztendőkben, Kosztolányi az Esti Kornél-verssel üzent Babitsnak, Rába Györgyöt idézve, „Babits nekrológja (...) magasztos hangja és egy-két szép elismerése mellett csak annak kegyelmez, aminek személyes tanúja vagy bensejében érintett szem-