Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Aradi Gábor: Adatok a szekszárdi várpincéről
62 Új Dunatáj *2011. december cét továbbra is megtarthatta az uradalom. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor Magyarországon 1855-ben bevezették a telekkönyvezési.2 Ekkor a kialakuló polgári állam berendezkedésének megfelelően államilag vezetett telekkönyvekben kellett rögzíteni a tulajdonosokhoz tartozó javakat, ingatlanokat. Tolna vármegye bejegyeztette nevére az ekkor már felépült megyeházát és a várkertet. (A korabeli 605. számú telekkönyv 2. sorában 1231 helyrajzi szám alatt szerepelt vármegyeháza és a várkert.3) Az alapítványi uradalmat képviselő pénzügyi hatóság ellenben elmulasztotta a telekkönyvben feljegyeztetni a megyeháza alatti pincére vonatkozó tulajdonjogot. Pár évvel később, már a dualizmus korában a VKM észrevéve a telekkönyvi rendezetlenséget, arra kérte Tolna vármegyét, hogy ismerje el az uradalom pincére vonatkozó tulajdonjogát. (Erre azért is szükség volt, mert az uradalom már több éve kiadta használatba a pincét Jálics A. Ferenc és társa budapesti borkereskedő cégnek4, amely meg akarata vásárolni pincét. A cég képviselője Szekszárdon Leopold Sándor és Leopold Károly volt.5) A vármegyét képviselő tiszti ügyész, Fördős Vilmos, illetve a vármegye állandó választmánya különböző okfejtés után arra az álláspontra jutott, hogy a telekkönyvben a vármegye javára bejegyzett felépítményhez a pince tulajdoni joga is hozzátartozik. Az uradalomnak csak használati joga lehet, amit az is bizonyít, hogy eddig (1877-ig), ha valamilyen felújítást kívántak végezni a pincében minden alkalommal előzetes hozzájárulást kértek a megyétől. Kijelentették azonban egyúttal azt, hogy hajlandók olyan nyilatkozatot kiadni, mely elismeri az uradalom használati jogát, melyet közel már 100 éve gyakorol a pince felett. A vármegye ezen döntését az uradalom sérelmesnek tartotta. Véleménye szerint a megye „egyoldalúidig” a tulajdonjogot szolgalmi joggá akarja átváltoztatni. Ennek kapcsán született a bevezető sorokban már idézett vitatható érvelés, miszerint a tulajdoni és használati vagy szolgalmi jog kifejezést az 1700-as évek elején még nem ismerték. 2 Magyarországon a telekkönyvezést 1855-ben, Erdélyben 1870-ben, majd az 1886. XXIX. tc.-ben vezeték be. 3 A megye nevén a betétben még a következő ingatlanok szerepeltek: 1. sorban 656 hrsz. Ház 594. szám alatt udvartérrel és kerttel, a 3. sorban 1232. hrsz. Ház (istállóépület) 1094. szám alatt udvartérrel, a 4. sorban 1812. hrsz. epreskert kertészettel a belső legelőn. 4 Jálics András Ferenc (1795-1874) alapította a XIX. századi Pest legnagyobb borkereskedését. Először fűszer- és gyarmatáru kiskereskedést szervezett. 1828-ban szerzett nagykereskedői jogot, cége ekkor már főleg borkereskedéssel foglalkozott. Az 1830-as évek végén hatalmas forgalmú pincéjét egyedüliként a város viharosan fejlődő kereskedelmi központjában tudta berendezni. =Kemény Mária: A Jálics-ház történetéből, http://epiteszforum.hu/node/7195 5 A Leopold família gazdasági felemelkedését a távolsági kereskedelem alapozta meg. Szekszárd megyeszékhelyhez és a közalapítványi uradalomhoz kötődő széleskörű tevékenység része volt a borkereskedelem is. A Jálics A. Ferenc pesti bornagykereskedő szekszárdi partnereiként az 1850-es években Leopold Károly (1825-1902) és Sándor (1832-1912) a város legnagyobb borkereskedőivé nőtték ki magukat. = Csekő Ernő: Ifj. Leopold Lajos élete Szekszárdon. In A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXIX. Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2007.413-498. p., 413-414. p., 417. p.
