Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Csekő Ernő: Szekszárd házai és háztulajdonosai a 19.század közepétől az 1920-as évekig
Csekő Ernő • Szekszárd házai és háztulajdonosai 51 A folyamatos házszámozás az 1920-as évek elején bevezetett házszámozás- és UTCANÉV reform során került megváltoztatásra. Ekkor került városunkban bevezetésre az utcánkénti, páros és páratlan oldal szerinti házszámozás. Mivel ekkor nem csak a házszámozás rendje változott meg gyökeresen, hanem jelentős telekállomány került a házszámozás bevonása alá, illetve az utcanevekben is jelentős változás, cserélődés történt, a tervezett adattárban mindennek súlyozott helyet kell biztosítanunk. Szerencsére a képviselőtestület által 1923-ban elfogadott reform szakszerűen elkészített anyaga annyiban is segíti a feldolgozást, hogy precíz a megfeleltetés a korábbi, illetve az akkor életbe léptetett állapot közt.19 Egyébként a nem sokkal előbb említett 1846. évi lakójegyzék alaposabb vizsgálat után akár az adattár forrásai közé is bevonható, mely által munkánkhoz újabb időmetszetet nyernénk. Viszont meg kell említenünk, hogy úgy az 1846. évi lakójegyzék, mint az 1850-es évekre eső vallomány- és telekkönyvben szereplő házak beazonosítása, egymással, valamint a későbbi forrásokkal való megfeleltetése, igen komoly kihívást jelent. Erre a soproni példánál már említett szomszédsági adatok feldolgozásának módszere adhat lehetőséget. Természetesen megfelelő források birtokában az adattár évköre nem csak lefelé, hanem felfelé is bővíthető, így a két világháború közti korszak egészére is érdemes kibővíteni a munkát. Egyik ilyen forrás lehet a háború befejezése után készített, valószínűsíthetően az 194S. Évi állapotokat rögzítő lakóház-összeírás, amely a lakók mellett a házak tulajdonosait is felsorolja.20 Az utóbbi szempont annál is inkább fontos, mert a Horthy-korban már többségbe kerülnek a háztulajdonosok személye helyett a lakók jegyzékbe vételére koncentráló összeírások. A mi adattárunk azonban nem a lakókra, hanem a háztulajdonosokra koncentrál, akik persze nagy százalékban ugyan lakók is, de nem feltétlenül. Felmerül a kérdés, miszerint afelső időhatár tekintetében meddig érdemes elmenni? Véleményem szerint - megfelelő forrás(ok) birtokában - a II. világháborút követő éveket is feltétlenül érdemes az adatgyűjtésbe és a feldolgozásba bevonni. A felső határt az 1940-es, 1950-es évek fordulójára tenném. Bár az államosítás lezajlása utáni állapot feltárása nagyon hasznos lenne, nem valószínű, hogy az 1950-es években keletkezett olyan, 19 A házszám- és utcanév reformról olvashatunk: Vadas Ferenc: Szekszárd ezeréves névvilága. Szekszárd, [1999], 77-78. 20 A lakóház-összeírás lelőhelye: TMÖL, Tolna Megyei Népgondozó Hivatal iratai; Erre a forrásra Rúzsa Éva főlevéltáros hívta fel a figyelmemet, akinek a Városfejlesztési elképzelések a 20. század közepén, Szekszárdon című tanulmánya a folyóirat ugyanezen számában szintén olvasható.
