Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Cserjés Katalin: Dinamit - Változatok, betekintés, réseken át ( eddigi hagyatéki publikációink legösszetettebb képlete )
26 Új Dunatáj »2011. november ma, dráma-töredék, a trilógia második darabja stb.), mikor egészen rendhagyó a szöveg, melyet hajdan a HPOM3 lapjain olvastam először, s melyről e nemben nyilatkozik a publikációnkhoz mellékelt Paál István-levél is. A darabban van egy Narrátor, egy Férfi s végül egy (üvöltő?) Árny, aki kettejük végső közeledéséből bontakozik ki (s tűnik majd el). Van ezenfelöl egy gyermek- és egy parasztasszony-kórus, végül öreg parasztemberek karát is halljuk, s hogy a hírhedt, a hagyatéki szövegből hiányzó, így a gépelt verzióba egyelőre nem tudni, honnan került spanyol mondatot, szerzői utasítás híján (vagy bizonytalansága okán), ki mondja, nem tudni. S tagadhatatlanul jelen van a szöveg mögöttes terében az ajánlásban megidézett Latinovits Zoltán is, aki a dráma születésekor már nem él. Az utolérhetetlenül erős színészi jelenlét megkerülhetetlen színpadi igényére a Paál-levél is utal. A Dinamit főszereplője a Színész. A Színész: Latinovits Zoltán. A Ködszurkálót4 olvasva meghökkentő gondolatpárhuzamokra lelünk Hajnóczy és Latinovits között. További szereplője még a Dinamitnzk Bognár Botond hétéves kisfiú,5 a kongeniális, mélyelemzésért kiáltó képregény szerzője; mely képregénynek is két szereplője van: a Könyv és a Pálcika, megjelenésüket követően kisvártatva mindketten halottak. A Last train, azaz az utolsó „dráma-töredék”6 (a „trilógia” utolsó darabja) szereplői már valamennyien halottak; közülük e halálvonat fülke-terében a nézők számára csupán a Férfi látható. „A többi szereplő láthatatlan, csak a Hangjukat halljuk.” Fentiekben érintettük álláspontunkat a monodráma kifejezéssel kapcsolatban, újabb műfaji ajánlatokat keresve. Avagy éppígy: elvetve a verbalizálás kényszerét, a taxonómia tébolyát7. S érintettük a trilógia kérdéskörét is: erről egyelőre annyit, hogy igen, három 3 Hajnóczy Péter: A fütő. M. A halál kilovagolt Perzsiából Jézus menyasszonya. Hátrahagyott írások. Összeáll, és gond. Mátis Lívia. Szépirodalmi Kk. Bp. 1982. A továbbiakban: HPÖM 4 Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1973 5 Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1995. Bognár Éva és Bognár Botond visszaemlékezései, 147-155. 6 Ez esetben valóban töredékről van szó: a befejezetlenséget, abbahagyottságot a kézirat is világosan jelzi (a HPÖMu-ban a cím alá az állapot-megjelölés is alá van írva), a dátumok is. Mindez A hercegre és a Dinamitra nem igaz, de a három színpadra szánt opusz összetartozása nagyon is érezhető. Legvégül már csak drámatervekkel foglalkozott Hajnóczy. (HPÖMu: Hajnóczy Péter összegyűjtött munkái. Kisregények és más írások. Összeáll, és gond. Mátis Lívia és Reményi József Tamás. Századvég Kiadó, Bp. 1993) 7 A szófordulatot Rényi András könyvének címéből kölcsönöztem: Az értelmezés tébolya. Hermeneutikai tanulmányok. Kijárat Kiadó, Bp. 2008. A taxonómiák mindenkori relativitására példaként M. Foucault tanulmánykötetének előszavából utalnék a középkori kínai enciklopédia állatkatalógusának frappáns abszurdjára. A szavak és a dolgok. A társadalomtudományok allegóriája. Ford. Romhányi Török Gábor. Osiris K. Bp. 2000
