Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Vécsei Rita Andrea: Vécsei Rita Andrea versek - Fehér abrosz
Vécsei Rita Andrea FEHÉR ABROSZ Fehér abrosz mellett fehér (végiggombos) köpenyes konyhásnő. Világosabbra emlékeztem, pedig sötét, mégse az ajtó mellé ülök, ahonnan beszűrődik fény, inkább ugyanaz az asztal, mint tavaly. Földre vert tányér (vagy kettő, egy leveses és egy lapos), volt kanál-, és villacsörgés, kés, katonavászon zsák. Szép, sima csönd és hosszúra nyúlt pofák, meredt szemet forgató legjobb haverok, hátbaverő sok fasza gyerek (csupa entellektüell). Csupa rémült sustorgás, most mi lesz, ebből a tányértörésből mi következik. Feltakarítják, miután eltűnt a zsák, nem marad, csak egy nagy felsóhajtás. Egyszerre kezd mindenki tudni, (tudni vélik), vagy kínosan küzdve másról beszélni, egészen másról, mint törött tányérok. Kanalazzák a gombalevest, röhögnek, csipkedik saját, sápadt arcukat, és visszatér a szín. Elmásznak lassan másfelé, nem jut eszébe senkinek, végképp nem, hogy irigyelné. Mondjuk, mert erős volt, (egy tányér kurva nehéz), vagy a dühöt őrült csodák elvesztése fölött. Az ebédlő üres, fehér abroszon levesfolt, kávét iszom, és érzem a konyhásnők ittfelejtett (hagyma)szagát.
