Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Kisistók Judit YORICK PEHOTNIJ FOGADOTT FIVÉREK' „Akkor vagyok a legszemélyesebb, mikor álarcot veszek föl” - nyilatkozta Baka István Vecsernyés Imrének egy, a Tiszatáj című folyóiratban 1985 októberében közölt beszélgetés alkalmával1. Mi sem bizonyítja jobban ezt az állítást, mint a tény, hogy a költő alkotói pályája során megannyi maszkot használt, így többek között Ady Endre (Ady Endre vonatán), Zrínyi Miklós (Zrínyi), Liszt Ferenc (Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban), Széchenyi István (Döbling) valamint Yorick és Sztyepan Pehotnij bőrébe is bújt egy-egy vers vagy versciklus erejéig. Az utóbbi két jelentős alakról még bővebben is szó esik. Baka István költészetének egyik legfontosabb támpillére az érzékletesség: a vers képei olyannyira intenzívek, hogy szinte megjelennek az olvasó szeme előtt, ebből a szempontból rokonságot mutat a szimbolistákkal, Rimbaud színpompás mássalhangzói vagy Baudelaire templomszerű természete ugyanolyan élénk, mint Baka harcsabendő-Helsingőre és Prelűdbeli orosz vonatállomása. Legfőképpen abból a szempontból, hogy a versek minden érzékterületre hatnak komplex módon, a színek, szagok és ízek kavarognak a sorok közt. Baka kedvencei közt a magyar József Attila, Ady Endre és Vörösmarty Mihály is helyet kapott. József Attila verseinek érzékletessége és formai teljessége ugyanúgy hatott számtalan regisztert megszólaltató költészetére, mint Ady formabontó mivolta. Ady Endrével az ambivalens istenképet illetően is tud azonosulni, ugyanis Ő is szeretne vallásos lenni, szeretne hinni Istenben, megkapni azt a biztonságot, kapaszkodót a bizonytalan világban, amit a hit nyújthat - de mint Ady, ő sem tudja elérni ezt az állapotot. Isten képe nála is, mint kedves költőjénél a lehető legváltozatosabb formákban jelenik meg, hol hízelgőbb, hol már-már istenkáromló módon, de ez a téma már egy másik dolgozat témája lehetne. Baka költészetének másik támpillére a szereplíra, mely központi szerepet tölt be életművében. A szerepversek gondolata is nagy irodalmi múltra tekint vissza, Bakán kívül nagyon sok költő használta és használja, így például a nagy kedvencek, Ady és Vörösmarty is. Fontos megemlíteni, hogy ez nem egyenlő a rilkei tárgyi lírával. Habár a lírikus ott is felvesz egy maszkot, de ezzel egy időben el is bújik mögé, önmagától eltávolítja a verset, általánossá teszi azáltal, hogy saját magát háttérbe szorítja. Ezzel ellentétben a szereplírában használt álarcok erőteljesen kidomborítják a költő személyiségének egy-egy részletét. 1 In: Vecsernyés Imre: „Akkor vagyok a legszemélyesebb, ha álarcot veszekfól”. Beszélgetés Baka Istvánnal. Tiszatáj, 1985. okt. 29-33. p. (www.baka.hu, utolsó letöltés: 2009. okt. 1.15.45)
