Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Töttős Gábor: Szekszárd szülöttei műveiben
Töttős Gábor • Szekszárd szülöttei műveiben 73 az éves időnek / Százados odva közül Szegszárd nagy Bartina alján, / S mintha ledült fényét könnyezné...”, mert „Múlandó az idő, s pusztító elhaladását / A kutató észnek sólyomrepülése se győzi..., / Mért ne jegyeznék fel hát az élet s emlékezetnek / Táblájára, miket sodorékony torkolatából / Megmenthetne kezünk az örökké elfeledéstől? / Néked is oh Szegszárd! ne jegyezzek-e oszlopot itten? / Meg ne nevezzem-e honnan eredsz sok századok óta? / Elmondom, ti pedig feleim! meghalljatok engem.” Mit is tehet mást a gyanútlan reformkori olvasó, aki különben nagyon is korára ismert, mikor „Párt pártot nyom, erő az erőt, s nincs szünete végig / A riadó zajnak, melly egymást fojtva üvöltöz...” De Garaynak szülővárosa múltja felidézésekor eszébe ötlik az egykori csínytevő gyermek. „Láttátok? mikor a pajkos gyerkőce karóval / Parti darázsfészekbe leszúr, mint zúg ki reája / Szörnyű zsibongással mindünnen a sárga darázs nép? / S ellepik arcát, és kezeit, s lábszárait egyben; / Az pedig elbődűl, kirúg, üt, ver s híves iszappal / Dörzsöli a fúlánk sebeit fájdalmai közben.” A költőt azonban nemcsak gyermekkori emlékei fűzték Szekszárdhoz, hanem barátai is maradtak ott. Babits Az én könyvtáram című esszéjében így emlegeti: „Újabb réteg: Garay János költeményei, nagyapámé, akinek Garay még iskolatársa volt... egy diákköri, kiadatlan verskézirata is birtokunkban volt, amit... nagy büszkén a szekszárdi múzeumnak ajándékoztam.” A mai Vörösmartybun szintén fölbukkan: „nagyapám vakációs növendék volt akkor, s Garay Jánossal sétált, földijével, akivel egy osztályba jártak...” A Vasárnapi újság 1880. április 18-i Garay János egy ifjúkori levele című cikkéből kiderülnek további részletek is. „A levelet Babits Mihály, kir. törvényszéki bíró, kinek atyja a költővel szoros baráti viszonyban állott, volt szíves... átengedni. A költő, mint tanuló nagyon szűk viszonyok közt élt, s gyakran hónapokig Babits barátjának és tanulótársának szállását, vendégszeretetét kelle igénybe vennie. Mert atyja, ki eleinte jómódú kereskedő volt, egy számadási pör folytán, úgyszólván minden vagyonát elvesztette, s így fia neveléséről alig gondoskodhatott.” Ugyancsak gimnazista társa volt az a Mehrwerth Ignác, aki maga is költő, de meg kell élnie, ezért a mezőváros aljegyzője lesz. Levélben, majd élőszóban beszél Garaynak Háry Jánosról, így születik meg^z obsitos, amellyel a nagyotmondó vitéz elindul a Kodály daljátékával betetőződő világhír, szerzője pedig a halhatatlanság felé. A véletlen úgy hozta, hogy végső soron Hárynak egy másik örökbecsű érdemhez, a bikavér szó megalkotásához is köze lett, noha csak áttételesen. Garay János, mondhatni sikerei csúcsán, 1846-ban látogatott el szülővárosába, melynek üdvözlésére a Viszonlátás Szegszárdon című verset is megírta szeptember 20-án. Ebben illően megdicsérte a tájat, rajta a büszkeséget jelentő szőlőkkel, szólt a termésről s
