Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Fáj Attila: Az ószövetségi és a babitsi Jónás - paradoxon logikai megoldása
46 Új Dunatáj • 2010. december könyv (Biblia?) tetején nyugtatja jobb kezét, bal kezével a könyv gerincét fogja. Babits, a poéta doctus, viszont az asztalon egymásra helyezett három, különféle kötetre támaszkodik. A lírai költő és a líraian epikus egyaránt előrenéz e képből, a néző felé. Kétértékű [igaz, téves) sztoikus logikával nézve, tehát p-t 'megtér a város', q-t 'elpusztul 40 napra mához mondattal helyettesítve, a „vagy”-ot pedig „a" szimbólummal, a lehetőségek táblája ugyanaz mint Adynál. Most is a jóslat két esetben igaz, másik kettőben téves. Igaz csupán akkor, amikor a város megtér, és nem pusztul el, vagy amikor nem tér meg, és elpusztul. Babits beállításában, a balga Jónás úgy látja a várost távolról figyelve, hogy Ninive nem tér meg, és mégsem pusztul el. Tehát szerinte a fenyegető jóslat tévesnek bizonyul. Azonban Babits a költeményben hangsúlyozza, hogy a felületes próféta valójában nem lát bele Ninivébe. Nem veszi észre, milyen folyamat indult meg a lakosság szívében. „Mert látá az Ur, hogy ott egyik-másik / szívben még Jónás szava kicsirázik / mint a jó mag ha termőföldre hullott, / s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt.” Mármost világos, hogy a helyzet mérlegeléséhez nem elég kizárólag két értéket, az igazat és a tévest figyelembe vennünk. A kettő közti átmenet, a „kezd igaz lenni” és a „kezd téves lenni” szintén számításba veendő. írjuk a p alá rövidítve a következő értékeket: „i" [„igaz”), „ki” [„kezd igaz lenni”), „kt” [„kezd téves lenni”), „t” [„téves”), q mellé pedig írjuk ugyanezeket az értékeket. Természetesen most is p = „megtér a nagy város”, q= ,JSHnive elpusztul 40 nap múlva”.
