Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: Imagológia-komparatisztika
Fried István • Imagológia - komparatisztika 15 ellen irányzott népképzeteknek azonos a szerkezetük, hogy például a XIX. század második felének cseh, lengyel, magyar regényírása és történeti festészete szinte teljesen megegyező „fogalomkészlettel” él, mikor a saját-hazai, illetőleg az idegen-ellenséges tipológiát rajzolja ki.7 Lényegében ezek az azonos szerkezetű előfeltételek, a „létharc” elvének alárendelt nép- és nemzetképzetek sematizálódtak, váltak a társadalmi (és nem egyszer: politikai) közbeszéd hatásos elemeivé, és ezeknek regiszterbe sorolása minősül komparatisztikai cselekvésnek. Aligha tagadható, hogy efféle sztereotípiák, ön- és heteroimázsok léteztek, léteznek ma is, népszerű irodalmi művekben befolyásolták a közvéleményt; ismeretes, hogy keletkezésük, alakulás- és hatástörténetük feltárására jóval később került sor, jórészt akkor, amikor az imagológiát többen kísérelték meg eltávolítani a komparatisztikából, benne jóval több részt tulajdonítva a néppszichológiának. Azt sem vitatnám, hogy a manipulációs célzattal ki- és felhasznált imagológia valóban eltávolodott az irodalomtudományos elemzés módszeres eljárásaitól, s a nemzeti jelleg leírását nem egyszer kétséget kizárólag a pszeudo-történetiség fikcionalitása határozta meg. Ez természetszerűleg nem csupán az irodalmi művekben érzékelhető önprezentációban érhető tetten, áthatja a nyelvtörténetet is, kezdve a korai történeti korok ön-elnevezéseitől a jövevényszavak értelmezésein át a nyelvi purizmusig, de áthatja az emlékezet helyeinek kijelölését, a köztéri szobrok által megtervezett városképet is. A megszakítatlan és önelvű nemzeti történet feltételezésébe sodródik a „kereszténység védőbástyája” eszméje (mind a lengyel, mind a magyar, mind a cseh, mind a horvát gondolkodásban); és az auto-image (önkép) megtervezése veti föl a ki és a mi a magyar? Ki és mi a horvát? kérdését, melynek ellenpontja részint (például) Ady Endre versében lelhető: „valahol utat vesztettünk”, részint Krleza kaj-horvát idézésében, különös tekintettel a Petrica Kerempuh balladái kötetnek történeti vonatkozású verses epikájára {Planetarium).8 Az imagológia alakulástörténetében az első fordulatot akkor konstatálhatjuk, mikor az egyoldalú hatáskutatás (forrás-nyomozás) mellett, még a komparatisztika ún. „francia iskolá”-jában is, a befogadás jelentősége kapott egyre számottevőbb hangsúlyt, s ekkor nemcsak arra nyílt mód, hogy a nemzetinek, sajátnak meghirdetett tárgy és képzet összetettségére, nem egyszer „összeférceltség” voltára derüljön fény, hanem még inkább arra, hogy az Annales-iskolában kialakult mentalitástörténet úgy 7 László Sziklay: Powieác hystoriczna na przelomie XIX i XX stulecia. In Studia z dziejów polsko-w^gierskich stosunków literackich i kulturalnych. Red. wersji polskiej Jan Reychman przy wspóíudziale I. Csapiárosa i A. Sieroszewskiego. Wroclav-Warszawa-Kraków 1969,400-433. 8 Miroslav Krleza: Izabrana djela. T. 1. Priredio Ivo Frangeä. Zagreb 1973.
