Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Kelevéz Ágnes: Egy filológiai talány megfejtése: Görög betűk és arab számok összefüggése Babits Angyalos könyvében
16 Új Dunatáj • 2010. december az intertextuális utalások egyik kiemelkedően fontos része a klasszikus görög irodalom és ezen belül Homérosz életműve lesz. A Keveháza utalásjegyzéke azt is egyértelművé teszi, hogy nemcsak az eposzok görög szövegét olvassa, hanem egyúttal a közvagyonná vált „classikai fogások” öröklődésének útjait is fürkészi, épp ezért egyre nagyobb tudatossággal és mélyülő anyagismerettel játszik rá ekkor születő verseiben Homérosz műveire. Végül érdemes megvizsgálni egy jellemzően homéroszi Babits-vers szövegét, hogy láthassuk, Babits ekkortájt mennyire az Aranytól éppen eltanult tudatossággal építi szövegeibe az eposzok részleteit. A hasonló módszerről a leginkább árulkodó jel az, hogy a Thamyris című versnek a kéziratán Babits pontosan azzal a betű és számkombinációval utal Homérosz Iliászig, mint amilyenekkel a Keveházdhoz kapcsolta az Iliász megfelelő sorait, a ceruzaírású cím mellé szintén ceruzával, alig olvashatóan odafirkantja: „B 595.” A B zz Iliász 2. énekének görög betűjele, az 595. pedig annak a sornak a száma, melyben a Thamürisz név a költeményben feldolgozott történettel együtt előfordul a híres hajókatalógus részben: „s Dóríont, ott, hol a Múzsák / thrák Thamüriszt dühösen megfosztották a daloktól, / (Eurütosz Oikhaleusztól jött épp Oikhaliából / és dicsekedve fogadta, hogy ő lesz, bárha a Múzsák / zengenek is, pajzsos Zeusz lányai, dallal a győztes; / megharagudva, szemét és isteni daltudományát / elvették azok, és lantját pengetni feledte)”. „Homéros hatás” - vallja majd Babits később Szilasinak a vers keletkezése kapcsán, de hogy milyen pontos helyismerettel és tisztázott módszerrel játszik rá a görög eposzra, azt a cím mellé beírt pontos utalásnak és a Keveháza kapcsán végzett kutatásnak az összefüggéséből tudjuk csak meg igazán. A görög betűk és arab számok titokzatos halmazának megfejtése, a Keveházd hoz, a Babits szerint „leghomerosibb zamatú” Arany-költeményhez gyűjtött inspiráló utalásjegyzék értelmezése nemcsak azért érdekes, mert így még inkább érteni véljük, miért nevezi Babits fogarasi szonettjében „hunyt mesterének” Aranyt. Sőt, nemcsak az Arany- és Babits-kutatás szempontjából fontos, hanem Homérosz magyarországi fogadtatásának is izgalmas állomása.27 A „könyv, amelybe ezrek álma révedt”, a dús serleg, „amelybe ajkat hajdan annyi mártott, / hogy száz király szájíze beleévedt”, újabb, nem is akármilyen zamattal lett gazdagabb. JEGYZETEK 1 A Nagy írók, költők Szekszárdon című konferencián elhangzott előadásom szövege a „A leghomerosibb zamatú költemény’’-Babits jegyzéke a Keveháza és az Iliász párhuzamairól című hosszabb, szövegközlést is tartalmazó tanulmányom összefoglalása, mely az ItK 2010/1-4 számában jelenik meg.
