Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Illyés Gyula: Tolnai erdő
Illyés Gyula • Tolnai erdő 59 Ága között, gallya alatt iramlanak a madarak, ki-kicsattannak belőle, mint halak a levegőre, csiccsennek, buknak le megint, felettük sasmadár kering. Emse, kani a csapáson, legel a juh a tisztáson. Tágas termek, mint mesékben sorakoznak lent a mélyben; tartják a szín boltozatját oszlopokként ősi nagy fák, nagy ritkásan egymás mellett várnak tán egy fejedelmet. Jártam bennük: tiszta tenger fenekén járkáltam egyszer! Külön világ, csoda-rejtő, álomhazám ez az erdő: Bakonyon át nem is oly rég elérte az ország szélét, azon túl a világ végét, maga volt a végtelenség. Szabad élet, makkoltatás - itt volt a szépapám kanász. Mint a múltba, a sötétbe, vágyom e zöld tenger-mélybe, ős-elembe s üdvösségbe tüdőt, testet bár cserélve. Mindig utón a nyájával, Mindig utón a nyájával, mint hajós a hajójával, nyáron gatyás, télen subás, itt volt apám apja juhász.
