Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Kolta Dóra: "Vagyok fény-ember ködbe bújva"
Dr. Kolta Dóra • „Vagyok fény-ember ködbe bújva’ 69 műbb volt a beszéd, mint ma. Akkoriban gyakran Istennek, az őselemeknek, a létnek ma már gyakran üresen kongó, de hajdan titkot megnyitó neve kiejtésére azonnal felelt a lélek.”15 Olyan látásmód érvényesült, amely megteremtette a köznapi beszéd magasabb szintre emelt, jelképességgel telített, kultikus vonatkozású alakját. A mi hitregénk szerint a legmagasabb fokú révület diadala a szellemi fénnyel történő eltelés. Ábrázolhatatlan lelki élmény, csakis jelkép segítségével történhet rá hivatkozás. A táltos a révülése, rejtezése során átváltozik. A szarvas külsejét felöltött táltos fényes égitestekkel ékes, agancsai között a napot és a holdat hordja. A rossz gebét parázzsal eteti gazdája, hogy táltos paripává váljék. Bármilyen alakban találkozzunk is az átváltozással, a jelenség mindig a személy tudatváltására következik, s ezt a képnyelvet használók már az őskori barlangrajzokon különféle fényállatokként ábrázolták.16 A keleti gondolkodás szimbólumaival foglalkozó M.-J. Wolff-Quenot szerint a ló, mivel „fényhozó, a tudás révén elért szellemi felszabadulás jelképévé vált.”17 Az i.e. II. évezredben Indiában a Védák sokáig titkolt szövegében a Nap fehér ló, s Európában is szinte minden nép fényállatként tisztelte. Ló szavunk nem közönséges jelölés, a magyar ló és régi ill. tájnyelvi lú hangteste több nevezetes fényállat nevével, nevének tövével azonos. Az alábbiakban Kabay Lizett gyűjteményéből közlünk néhány példát: sumer lu (ember, házibarom), egyiptomi lu (oroszlán) - az L-hang jele a hieroglif írásban az oroszlán -, héber labi (oroszlán), kínai lu (szarvas), görög kon (oroszlán), lukos (farkas), latin leo (oroszlán), lupus (farkas), orosz losadj (ló), lány (dámszarvas), loszj (jávorszarvas), losák (öszvér), német Luchs (hiúz) stb. Az állatnevekhez további, fénnyel összefüggő, terjedelmes szókincs szervül. Az indogermán Napistent hasonlóképp hívják, ld. kelta Lúg, skandináv Löki, germán Loge.18 A magyar szókincsből etimológiailag ide sorolható a láng, lobog, láz, lúg, luk, lát stb. S számos nyelvben jelent ez a hangalak fényt, fehéren ragyogót, pl. sumer la (a szem fénye), görög luké (fény), lampo (fénylik), latin luna (Hold), lux, lumen (fény), finn lumi (hó). Avagy fényes területet, tisztást, nyiladékon behatoló fényt, rést: ld. angol loch, lake (tó), look (tekintet), német Loch (lyuk), Loh (tisztás), Lohe (láng) Licht (fény), orosz ljuk (nyílás,lyuk), loszk (csillogás), luk (íj), lucs (sugár). René Guenon közli, hogy a szanszkrit loka (világ, ’mundus’) hangtani és származástani kapcsolatban van a fénnyel, a szem szimbolizmusával, valamint a napsugárral.19 Miként a magyar nyelv is ezt a párhuzamot ismétli: világ 1. a mindenség, 2. világosság, a napsugár fénye, ill. szemünk fénye. A „világ világa, virágnak virága” sor minden magyar olvasó számára a mindenséget jelenti, s Adynak is van egy verse, amelyben a világ és a virág a leggyakoribb
