Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Kolta Dóra: "Vagyok fény-ember ködbe bújva"
Dr. Kolta Dóra • „Vagyok fény-ember ködbe bújva’ 67 A táltos legfontosabb tevékenysége a révülés, rejtezés, amely a mindennapi létből térben és időben elszakítva történik. Színhelye egy átmeneti zóna az élők és a holtak világa között, ahol a két világ lakói találkozhatnak, például mocsár, láp, erdő, bozót (Adynál ld. a Vízió a lápon, Az elsüllyedt utak, Itt a bozótban, Az eltévedt lovas stb. c. verseket). A táltos a révülése során kiszakad a külső időből, s egy időtlen, kitágított belső időben él: De e süket tél-támadáskor Érzem legjobban ősi voltam, Hogy nem először bandukoltam, Hogy nem először sírok. (Nem először sírok) S Egy párisi hajnalon is így szól a „táltosok átkos sarja”: „Hej, sápadok már ezer éve én”. Nagy Olga szerint a népmesében is a táltos alakja és jelképe summázza a tér és idő teljes felbomlását illetve tökéletes legyőzését, az ősi tudat érzi a tér és idő relativitását.12 Az Egy párisi hajnalon c. vers hőse a „Napisten papja”, „Táltosok átkos sarja”, „aki napfényes glóriában/Büszkén és egyedül maga ragyog”. Táltos-dinasztiából származik („Boldog Ad-üköm pirosabb legény/Volt ugyebár, mikor papod volt?”), s áldozati szertartást mutat be: Harangzúgás közt, hajnalfényben Gyújtom a lángot a máglya alatt Kétszer is felhangzik az invokáció („Evőé, szent ősláng, Napisten”), s az egész áldozási folyamatot végigkíséri a harangzúgás. Más akusztikai háttér, különböző hangszerek is kísérhetik a táltos révülését - gondoljunk pl. a síppal, dobbal, nádi hegedűvel történő gyógyításra. A leggyakoribb eszköz pedig a dob, amelynek segítségével a sámán belelovalja magát a transz módosult tudatállapotába. A dob hátasállat bőréből készül, bottal ösztökélik, s így a sámán lovát testesíti meg, hangja pedig a lódobogást idézi. Több lélektani tanulmány elemzi ennek jelentőségét, mint „az intrauterin élet anyai szívhangok biztonságot nyújtó archetipikus élményének regresszív voltát”. Ez képes megvédeni az utazót a személyes psziché dezintegrációjának, a szétdarabolásnak, a pszichotikus szintű szétesésnek az élményével szemben.13 Ady több versében a táltoslovat hívja segítségül a túlvilági útra: „Gyí, keselyem: fiatal Bűn,/ Gyí, jó lovam: fekete Álom” (Dalok tüzes szekerén), „Gyí, gyí, csoda-ló (Futás a Gond elől), „gyí, gyí, csillaglovak” (A csillaglovas szekérből), s néha még a dobogást is halljuk:
