Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Vilcsek Béla: A jelen(lét) embere
46 Új Dunatáj • 2009. március terjeszteni. Az sem mellékes körülmény, hogy Turczi mint megyei illetőségű alkotó, verseivel folyóiratunkban is szeretne meghonosodni. Véletlenül ismertem meg. Amikor legutóbb egykori kedves tanáromnál, Király Istvánnál jártam látogatóban az egyetemen, ő is benyitott a tanszékvezetői szobába. - Turczi Pista - mutatta be a professzor. A beszélgetés folyamán két rokonszenves tulajdonságot ismerhettem meg magatartásában: szerénységet és fölkészültséget.” (Új Forrás, 1983/1.) A jELENLÉT-nek mint folyóiratnak vagy a jelenlétnek mint mozgalomnak ekkor egyébként nem Turczi István volt a vezéralakja; a dolgok alakulásában nagy valószínűséggel nem lehetett meghatározó a szerepe. A fiatal alkotók kísérleti (experimentálisnak, vizuálisnak, szövegközinek, non-figuratívnak, tyroclonistának vagy egyszerűen csak avantgárdnak, neo- vagy transzavantgárdnak nevezett) műveiből összeállított antológiákban (Ver/s/ziók. Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában, 1982; „kováts!” - jelenlét-revü, 1986; Médium-art, 1985-1990) a neve már nem is szerepel a közreműködők között. Az avantgárd alakításmód egyes elemeit (különböző betűméretek és -típusok, nagy- és kisbetűs írásmód váltogatása, szó- és sormetszések, szövegtördelési változatok, szó- és sormetszések, a központozás hiánya, stb.) ennek ellenére ő is előszeretettel használja ez idő tájt és később született verseiben, de elsősorban a költészeti határok szélesítésének szándékával, kiegészítő eszközként s nem kizárólagosan elérendő vagy megvalósítandó művészeti célként, művészi alapállásként. (L. az 1980. december 23-i keltezésű John Lennon leül a 25. utca újságosbódéja elé és így szól című hosszúverset, valamint az első két kötet - a Segédmúzsák fekete lakkcipőben /1985/ és a Zene állástalan zongoristáknak /1987/ - verseit.) Egyetlen rövid részlet a Lennon-versből erre a fajta szövegszervezésre, illetve tipográfiai elrendezésre: Hallod Yoko ebbe nem nyugodhatunk bele Kölykedzik a fény síkok terek martaléka A félelem nem hagy helyet ma sem holnap mégúgyse az irgalomnak Jaj hova is tenyeremben távozásoddal
