Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben
70 Új ÖUNATÁJ • 2009. DECEMBER Töttős Gábor HOLLÓS LÁSZLÓ - KETTŐS TÜKÖRBEN „Nem vagyok olyan nevetségesen elfogult, hogy azt hinném, a gombák kutatása boldoggá teszi a hazát. De azt tartom, minden tudomány, a mikológia ápolására is szükségünk van éppen úgy, mint a művelt nemzeteknek.” Gondolatébresztő, avagy a szarvasgomba hazánkban Hollós előtt A Magyarország földalatti gombáiban a teljesség igényével találjuk meg mindazt, ami a kutatás, termesztés és a kultúrtörténet révén hagyományozódott a könyv megírásáig. A gondos gyűjtemény szinte mindent föltár, ami a térben és időben a múltból ide idézhető, s jótékonyan hallgatja el, hogy a tudós szerző saját korában milyen szerény volt az aktuális szakirodalom. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művében, amely közel 30000 magyar alkotó szép- és szakirodalmi adatait sorolja föl 14 kötetben, csupán egyetlen említést tesz a föld becses adományáról: nyáregyházi báró Nyáry Gyula birtokos a Népújság 1860-as évfolyamában A szarvasgomba címmel írt magányosan árválkodó cikket. Ha a Magyar történeti bibliográfia vaskos köteteit átlapozzuk, megtaláljuk, hogy egyedül ő írt a Falusi Gazda 1862. II. 14. számában szintén ezzel a címmel. Enynyi volt mindössze a magyar nyelvű szarvasgomba-irodalom Hollós 1911-ben megjelent valóságos monográfiája előtt. Ha valaki vette a fáradságot, s fellapozta a kor kiemelkedő ismerettárát, A Pallas Nagy Lexikonát, ott mindössze három címszóban találkozik vele. „Szarvasgomba (növ.), részint a szarvas szarvához hasonló elágazás, részint a német elnevezés nyomán több gomba neve. 1. Az elágazás szerint, eredeti magyar gondolat szerint, szarvasgomba a Clavaria Vaill., a hártyagombák Clavariei alcsaládjának génusza, melynek a föld fölé jutó húsos gyümölcsteste kevésbé elágazó, cövek, bunkó vagy ágas-bogas bokor. A gyümölcstestet vagy ágait a spórázó hártya koronázza. Az utóbbi egymás mellé zárkózó bazidiumokból áll; mindegyikök 2-4 lefűződő spórával. Az ehetőket már Clusius (Beythe) említi hazánkból. Ilyen a fehér szarvasgomba (klárisgomba, korállgomba, bokros gomba; C. coralloides L); a sárga szarvasgomba (C. flava Schiff, lásd a Gombák I. tábláján, sárga palánka néven), másképen kecskegomba, kecskeszakállú gomba; az utóbbihoz hasonlít a vörös fürtös szarvasgomba, vörös kecskeszakáll (C. Botrytis Pers.) és a mozsárütő szarvasgomba, mozsártörő szarvasgomba (C. pistilloides L). A német elnevezés szerint szarvasgomba 2. a gímgomba