Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron" (2.)
Komáromi Gabriella • „iskoláim egykoron” (2.) 51 helytörténésszé vált. Az érettségi egészén azonban komolyabb dolog is nyomot hagyhatott. Tizenkét garays diák, hat lány és hat fiú - közöttük Lázár Ervin - érettségi vizsgáját kevéssel az esemény előtt felfüggesztették. Az utolsó percekben kiderült, hogy a fiúknak megkegyelmeztek, a lányoknak nem. A „litániás” ügy után már lehet némi fogalmunk az elkövethető „vétkekről”. Arra, hogy mi történt 1954 májusában, Böjthe András20 a jó barát, az osztálytárs a tanúnk. A „jó barát” kevés jelzőként. A Böjthe-Bubori-Lázár hármas legendás kamasz barátság volt. Ahogy Pataki tanár úr elnevezte őket: a triumvirátus. Böjthe Bandi és Lázár Ervin együtt voltak felfüggesztettek. Bubori Gyuri21 csak azért hiányzott a hat közül, mert kamasz szíve nem égett senkiért. A baj ugyanis lányok miatt esett. A garaysok Bonyhádon voltak egy atlétikai versenyen. (Lázár Ervin magasugrásban, Böjthe András súlylökésben versenyzett.) Ott voltak a szerelmeik is, és meg is örökítették a nagyszerű pillanatot. A fotón ki-ki átölelte, ölébe vette a maga párját. A fotót valaki könnyelműen megmutatta a nagy Zénónak. Zenó, azaz Besenyei tanár úr legfeljebb valami olyat mondhatott: „Bezzeg az én időmben ilyesmi nem fordulhatott elő.” A fiúk sose gondolták, hogy ártani akart nekik. Az ő idejében - 1935— 1954-ig tanított a Garayban - a lányok az első padban ültek, s ahogy írtuk, a fejüket se fordíthatták hátra. Az 50-es évekre nagyot változott a világ, de nem a nemekről szóló pedagógiai gondolkodás. Ha belelapozunk a kor ifjúsági regényeibe, legalább annyira aszexuálisak ezek a könyvek, mint a legfehérebb lányregény a századfordulón. Például az az író, aki Lakodalom, keresztelő, bölcső című trilógiájában (a film: Talpalatnyi föld) életre keltette Góz Jóska és Juhos Marika harmatosán szép szerelmét, tíz év múlva - díjnyertes ifjúsági regényében - ilyen szavakat adott traktorista hősnője szájába: „Huszonegy éves vagyok, de az anyámon kívül engem még nem csókolt meg senki.” (Szabó Pál: Hajdú Klári)22 Nem csoda, ha a nagy Zénó ártatlan szavai, a tanári szobában inkvizitori indulatokat keltettek. Ezek a fiúk meglehetősen zaklatottan készülhettek az érettségi vizsgálatra. Ráadásul ezekben a napokban megrendítő élmény részesei voltak a garaysok. 1954. május 30-án a Garay Gimnázium III. B. osztálya a Balaton-partra kirándult. Balatonfüreden felszálltak a Pajtás nevű hajóra, és amikor a füredi öbölben elkezdődött a vitorlásverseny, valamennyien a hajó egyik oldalára tódultak. A Pajtás felborult. Huszonhárom halott. (Talán csak a pörbölyi vasúti tragédia emléke marad ilyen felejthetetlenül fájdalmas a kollektív emlékezetben gyerekek halála miatt.) A halottak közül három garays diák volt. Az osztályfőnöküket, Nagy Vilmát sokkos állapotban húzták ki a vízből. Az érettségi idején - vagy néhány nappal korábban - még fekete zászló lengett a gimnázium épületén.
