Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron"
23 Komáromi Gabriella „ISKOLÁIM EGYKORON" Vándorévek „Diligenter frequentáltam / Iskoláim egykoron / Secundába ponált mégis / Sok szamár professzorom”. Petőfi írta ezeket a sorokat a Deákpályám című versében. Már csak Sárszentlőrinc miatt is idézzük, hiszen az evangélikus elemi iskola, amelynek Lázár Ervin a tanulója volt, annak a templomnak az árnyékában állt, ahova sárszentlőrinci diákként Petőfi Sándor istentiszteletre járt. A hajdani ún. kisgimnázium épülete sincs messze innen, ahol donatista volt, és az a ház sem, ahol lakott. Ma Petőfi-háznak hívják és múzeum. (Az meg csak természetes, hogy mindezt a Petőfi utcában, Sárszentlőrinc szép, széles „sugárútján” találjuk. Ma már itt áll a Lázár Ervin Könyvtár is.) A diákpályák mindenkori történetéhez tartozik, hogy megesnek bennük olyan dolgok, amelyeknek - Petőfi szavaival élve - tán jobb lenne „(...) in aeternum /Sub rosa maradnia.” Őszintén szólva ő ezeket a dolgokat el is túlozta. De legyenek bármilyenek is, egy monográfiának mégiscsak az a dolga, hogy - amit megtudhatunk - az ne maradjon „sub rosa”. Lázár Ervin vetélkedhetett volna Petőfi Sándorral abban, hogy ki hány iskolába járt. Petőfit a jó öreg kocsmáros apai ambíciói vitték iskoláról iskolára, mert felettébb gondos nevelésben akarta részesíteni a fiát, illetve fiait, a magáénál mindenesetre sokkal különbben. Törekedett arra, hogy az iskola evangélikus legyen, a város/falu színmagyar - és arra is, hogy Sándor fiát biztonságosnak látszó rokoni háló vegye körül. Hol egyik, hol másik szándék valósult meg maradéktalanabbul, hol valamennyi egyszerre.1 Kecskemétről Sárszentlőrincre vitte, Lőrincről a pesti evangélikus gimnáziumba, onnan át a piaristákhoz, aztán Aszódra, Selmecre, Pápára. Petőfi Sándor iskoláinak száma „egykoron” összesen hét. Mitikus szám, felülmúlni is nehéz. Úgyszólván egyfolytában vándorúton volt. (Iskoláról iskolára) Lázár Ervin pontosan ugyanennyi iskolát látogatott, és csaknem egy teljes tanéven át magántanuló is volt: Járt Sárszentlőrincre, Ercsibe, Felsőrácegresre, a bizonyítványában ugyan nincs nyoma de Mezőszentgyörgyre is, a fehérvári ciszterekhez, a szekszárdi Garay János Gimnáziumba, végül az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Lázár István nem volt kevésbé jó apa, mint a „jó öreg kocsmáros”, de más okból vitte iskolából iskolába a fiát. Először is: Alsórácegresen nem volt iskola. (Boldogan költözött volna olyan helyre, ahol van.) A másik ok, hogy háború volt, és a háború után is viszontagságos évek vártak a deklasszálódott családra.
