Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Tallér Edina: A húsevő (részlet)
10 Űj DüNATÁJ • 2009. DECEMBER elvenni más nő pasiját, élne csak együtt vele tíz évig. Akkor legyen kívánatos meg érdekes, mikor már túl vannak a mézesheteken, és mindenki befingik a paplan alá. Csak havonta egyszer legyen friss ágynemű, kell az otthonszag a nyugodt álomhoz, mondogatta nagyanyám mindig, mikor húzta át az ágyat. De a hálóingemet tartsam tisztán, és legyenek titkaim, van, amit sosem tudhat a férfi, mert az gyerek, nem akarja elhinni, hogy egy szép nő is büdöset szarik. Mindig bort iszik, a sörtől böfögnie kell, egyszer járt egy sörüzemben, látta a sok sört, meg a döglött patkányokat benne, a nagy tartályban, na, akkor megundorodott, azóta csak bort iszik, házi bort, amit nagyapám készít, abban benne van az öreg szíve, lelke, meg a falu nótája. Ezt keresztapám mondja mindig, csaknem szóról szóra ugyanúgy, amikor részeg. Elmondja, aztán bealszik, nagyanyám meg vetkőzteti, mosdatja, lefekteti, oldalra fordítja, nehogy megfulladjon, ha okádni kezd a rohadt kölyke. Gyere ide, beszélnünk kell, ez rengeteg pénz, te még nem tudhatod, kislány vagy, de ha nagy leszel, vehetsz belőle házat, mondta keresztapám egyszer. Nekem már nem kell, én gazember vagyok, ennyi maradt az életemből, egy szatyor papírpénz, semmi más, folytatta, és láttam a szemén, hogy az alkoholtól mindjárt jön a kedvesédesanyám, kedvesédesanyám, mérszüttéla világra. Ez nem tetszik, a pénze se, mondom, ronda vagy, Kereszt, jobb lenne, ha meghalnál. Erre nem is kell sokat várni, aznap délután hűtlen lesz nagyapám borához, inkább hígítót iszik, amitől minden testnyílásából folyni kezd a vér, nagyanyámnak nem kell többet oldalra fektetnie. A metabolikus folyamatok most kitettek magukért, keresztapám megszabadult mindentől, amitől lehetett. A végén mindig minden jóra fordul. Ezt meg nagyapám mondta egyszer, miközben locsolta a kertet, vannak dolgok, amik csak úgy jönnek, meg mennek, nem lehet ellenük tenni, muszáj átvészelni, a végén úgyis minden jóra fordul. Nagyanyám meg kontrázott a konyhából, köszönd meg a Szűzanyának, hogy élsz, egészséges vagy, meg szép, meg okos, meg erős, és így tovább, mindent felsorolt, ami eszébe jutott, és ami én vagyok, szerinte. Nézd meg a Janit. A Jani a kakasunk volt, ott sétált az udvaron, és minden idegent megtámadott. A jó kakas ilyen, nagyapám szerint, van virtusa. Nézzem meg a Janit, mondta nagyanyám, miközben egy nagy késsel jött ki a konyhából, milyen hegykén járkál, nem érdekli, mi lesz holnap, kiélvezi, hogy most ő a kakas a tyúkudvarban, pedig nem is az, két óra múlva leves lesz. Ha egy nap nem eszem húst, úgy érzem, nem ettem semmit. Fölkelek reggel, kordul a gyomrom, nyáltalan, tapadós a szám, a folyadék nem segít, csak lötyög a hasamban, éhes vagyok, hús kell, sós vagy édes, a rostok, az izmok, a bőre. Járkálok fel-alá, dühös vagyok, mert éhes vagyok, miért pont ez kell nekem, erőt veszek
