Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Lázár Ervin: Berzsián költő szakít az emberiséggel

78 Új Dunatáj • 2009. OKTÓBER A Berzsián fejében lakozó lángelme legújabb ötlete nem volt más, mint hogy a csöngőt a bezárt ajtón belülre szereli, az előszoba falára. Nem rossz! Most aztán sza­ladgálhat a ház körül a furfangos Sróf mester, keringélhet a félnótás Violin, és keres­heti a tűzfalon a csöngőgombot a locska-fecske Zsebenci leány. Nosza, fűrészelt Berzsián, kalapált, szegecselt, de alig kezdte el, máris abbahagy­ta. Mert tán nincs a tekervényes agyú Sróf mesternek álkulcsa garmadával, sperhak­­nija fölösen, reszelője, mint nyű, feszítővasa, mint csillag az égen? De bizony van. Le­het őelőtte akadály egy zárt ajtó? Nem lehet. Na és az a dobhártyarepesztő Violin? Hát nincs neki rézpikulája, acéltekerője, fűzfa hegedűje? De van bizony. És milyen ajtó tud ellenállni egy trillalázó rézpikulának, egy trallalázó acéltekerőnek és egy nyiszinyő­­sző fűzfa hegedűnek? Semmilyen. Nem beszélve a locska-fecske Zsebenci Klopédia furfangjairól. Vajh, akadály nekik egy bezárt ajtó?- Nem akadály - mondta mélabúsan Berzsián, de mindjárt útilaput is kötött mélabúja talpára. - Áldalak, gyűjtögető nagyapám - kiáltotta, és a sumpuszból a sok kicit-kacat közül előbányászta áldott emlékű nagyapja egyetlen hagyatékát, egy zöldre mázolt páncélszekrényt. A zöldre mázolt páncélszekrényt nagy erőfeszítéssel begyömöszkölte a ruhásszekrénye alsó polcára, kinyitotta, szerszámokat ragadott, fűrészelt, kalapált és szegecselt. Beszerelte a csöngőgombot a páncélszekrénybe. Ki­próbálta, hogy működik-e. Csörgött-börgött a csöngője.- Nagyszerű - mondta Berzsián, és boldogan bezárta a páncélszekrény ajtaját, még gondosabban a ruhásszekrényét. A ruhásszekrény kulcsát eldugta a kályhába, és elrikkantotta magát:- Most csöngessen be, aki tud! Mert az nem kétséges, hiába jár Sróf mester agya tízezer srófra, ezt a csöngő­gombot el nem érheti. És Violin is fújhatja! A rézpikuláját is, meg egyáltalán. Coki neki, nem csöngőgomb. A locska-fecske Klopédiáról nem is beszélve! Locsoghat, fe­cseghet és viszont. Közelébe se jut a csöngőgombnak. Nagy boldogan hanyatt vágta magát Berzsián. Belereccsent a barna ágy.- Csak te ne recsegj - mondta neki Berzsián -, éppen akkor, amikor győzedel­mesen fekszem itt! Most aztán szenvedhetsz, irigy, kufár, borvizező, gonosz emberi­ség! Megszakítottam veled a kapcsolatot. Ott feküdt Berzsián napestig. Sőt napreggelig, mert este elaludt és csak másnap késő reggel ébredt. Olyan késő reggel, hogy volt az már délelőtt tíz is. Esetleg fél tizen­egy. Nyújtózkodott Berzsián, és jó egészségeset ásított. Fölkelt, kinézett az ablakon. Megvan-e még az emberiség? A gonosz, hazug, borvizező. A kipillantásból nem sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom