Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor - N. Horváth Béla: Milleniumi irodalmi gyűjtemény

52

Új Dunatáj • 2009. október

Utoljára egyikük ráakad - a sírban.

Ott valóban meg lehet találni az igazságot. És amikor egy kedves írótársam egyszer, egy vidám órában, családom körében felszólított, hogy írjam meg életem folyását, úgy éreztem, hogy rejtelmes lelki szózat szólít: mondj el mindent, adj számot álmaidról és csalódásaidról és én lelki buzgalommal nyúltam a tollhoz, hogy előadjam azt az igazságot, amely lelkem sírjába van temetve. Mert oda rejtettem, s azt hittem, magammal viszem az örök hallgatás országába. De érzem, hogy nem lehet. Hallgatok hát a diktáló szóra és - emlékezem.

Emlékezzünk régiekről... Bizony már régiek azok mind, akikről mesém szól. Lesz benne víg és szomorú, ríkató és kacagtató egyaránt. Csak ne bíráljátok, - a szívnek írtam ezeket és nem a kritikának!