Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor - N. Horváth Béla: Milleniumi irodalmi gyűjtemény
44 Új Dunatáj • 2009. OKTÓBER Testes erő nem segíti lelki tehetségemet, Az örök álom elnyomd ezen földi részemet. Ó, reád nézve korán volt általváltoztatásom, Virágzó ifjúságodban tőled elszakadásom. De töröld le könnyeidet, óh, méltatlan szenvedő, Meggyógyítja sérelmidet nemsokára az idő. Tűrj békével a törvénytől lebilincselt utakon, Szokott lélekkel végy erőt a bokros bánatokon. Maradtak még, és lesznek is barátim a hazába, Akik engem jól esmértek földi éltem sorába, Sokan vérző szívvel érzik, míg bírhattam, mit tettem, A közjóért tűzerővel s - lélekkel törekedtem. Amit el nem végezhettem, kipótolják a hiányt, Óh, nem virtus nyomorgatni özvegyasszonyt vagy leányt. De vernek még teéretted barátimnak erei, Ezek lesznek Isten után árvája vezérjei. Amidőn te is elvégzed földi pályafutásod, A boldog Elysiumban feltalálod szállásod. Ott is elfogadlak téged hív baráti csókokkal, Koszorút tészek fejedre ezen lelki karokkal.” Vörösmarty Mihály Széplak (Részlet) Mint zaj elől fut az erdőnek fejedelme, az alban Fölriadott szarvas, s csörtetve az őszi levél közt Mindaddig viszi büszke fejét hátára hajoltan, Míg vég rengetegét szaladással eléri Bakonynak: Úgy az idő fut lelkem elől s vágyaimnak előle; Elrohan a feledés honjába, hol a patak immár Nem csörög, ősz partján a fáradt szép Rege szúnyad, S a rokon Álomnak szó nélkül nyugszik ölében. Téged is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem, Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne terólad? És ha neved zendűl nagy késő korra lejutván, Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad előttem? Hogy fiatalságom tündérországa te voltál?
