Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye

34

Üj Dunatáj • 2009. OKTÓBER

Részemről hiszem is, hogy amaz aránylag csekély nehézségek, melyek a telephon gyakorlati alkalmazásának még eddig útját állották, eloszlatván, még a távírón is túl fog tenni egykor.”

Melyek is voltak ezek a nehézségek? A legfőbb, hogy még nincsen szénmikrofon, ezért „úgy hallgatóknak, mint a beszélőknek igen közel kell államok a csőhöz... A hangot a hallgatódzó úgy veszi észre, mintha szomszéd szobából, vagy éppen pincéből hallaná. (Ezt persze Szekszárdon mindenki értette.) Ki merné tagadni, hogy pár év múlva ezen bámulatos találmány csak oly mindennapi leend, mint ma a fényképek.” Kálmán tanár úr kitűnő jósnak bizonyult...

Akiknek honvágyuk lett hazánk iránt (1918)

A Monarchia utolsó emléke: bécsi gyerekek nyaraltatása

Az első világháború negyedik éve már végéhez közeledett, amikor Tolna megyében nagyszabású tervről adott hírt a helyi sajtó: „100 000 német anyanyelvű osztrák gyermeknek magyarországi magyar és német ajkú családoknál, mint vendéglátóknál az idei nyáron 6 hétre való elhelyezését tervezik.” Cserében az akkori osztrák tengerparti szállodákban (Abbáziában, Voloscában, Lovránban és Portoroséban) ugyanennyi ideig magyar gyermekeket kívántak üdültetni. Az utóbbiról kedves emlék József Attila életrajza, amelyből megtudjuk, elutazásukkor még társait is félretolta a vonatablakból, hogy még egyszer, utoljára láthassa a tengert... Korabeli levelek, táviratok, újságcikkek és hírek segítségével most azt szeretnénk bemutatni, milyen emlékei maradtak az osztrák gyermekeknek arról, amit akkoriban csak úgy hívtak: Károly király gyermeknyaraltatása.

Ha a kezdeményezés részben az utolsó Habsburg-uralkodótól indult is ki, jócskán támogatták azt a jótékonysági gyűjtések: az osztrákok 6,5 millió, a magyarok 4,5 millió koronát adtak össze, hogy enyhítsenek azok megpróbáltatásain, akiket a háború leginkább sújtott, vagyis a gyermekek szenvedésein. Ez a magyar vidéken sem ment könnyen, mert mindenütt szabott fejadagok, élelmiszerjegyek, rekvirálások jelezték az ellátás határait. A hatóságok ezért engedélyezték, hogy az új termésből az ellátó családok a vendéggyerekek részét is megtarthassák, megkapták utánuk az élelmiszerj egyet, s megígérték, a rekvirálásoknál is tekintettel lesznek rájuk. Ezenfelül minden gyermek után kaptak a hat hétre 60 koronát, aminek értékét jól mutatja, hogy ekkor egy kiló hús ára hivatalosan hat korona volt.

Mindezt a Tolnavármegye és a Közérdek című hetilap 1918. május 16-i számának vezércikkéből tudjuk, ahol egyéb részletekről is mesélnek. A tervek szerint „az osztrák gyermekek csoportokra osztva, felügyelőnők kíséretében olyan ötszáz-