Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye
28 Új Dunatáj • 2009. október A kancellária eleget is tett e kérésének s elismerte, hogy Broderich a pecsétet s a róla szóló királyi diplomát átszolgáltatta s egyben megjegyezte, hogy költségeinek megtérítéséről majd a vizsgálat befejezése után lehet szó. Minthogy azonban sem a pecsét, sem vele a diploma nem került elő, sem vele megpecsételt kiadványt nem ismerünk, nem tudjuk, milyen volt a címeres pecsét. A vármegye azonban nem lehetett meg pecsét nélkül s azért még 1698-ban vagy 1699 elején új pecsétért folyamodott Lipóthoz. A pecsétkérő folyamodványt Tolna vármegye levéltára őrzi... A nádor is figyelmébe ajánlotta Lipótnak a vármegye kérését s a király eleget is tett 1699 szeptember hó l-jén Bécsben kelt diplomájával a vármegye kérésének. Elmondja ebben, hogy mily szép dolog az alattvalók ragaszkodása a fejedelemhez és szolgálata s mennyire erősíti a bír odalmat, ha ezt nemcsak szívesen fogadja, hanem meg is hálálja; tekintve továbbá azt, hogy Esterházy Pál nádor is ajánlotta, eleget tesz Tolna vármegye kérésének. Megemlíti, hogy mivel hosszú ideig nyögött török iga alatt a vármegye s a háborúk zavarai közt elveszett a pecsétje, még Broderich alispán kérésére adott neki pecsétet, minthogy azonban őt nem ismerte el a vármegye közönsége törvényes alispánnak s a saját felelőségére készíttette el a pecsétet, azt megsemmisíti s újat adományoz. Az oklevél a pecsét képét is leírja... A diploma nem maradt meg, pontos rajzát nem ismerjük, de a leírás szerint s a róla készült pecsét képe után azonos volt a folyamodványon bemutatott képpel. Ezt a pecsétet használta azután Broderich is, második alispánsága idején 1704-1712-ben. Valószínűleg Győrben halt meg s a pecsét, melyet magával vitt, a káptalanhoz került, mert az 1712. november hó 18-án Szekszárdon tartott közgyűlés elhatározza, hogy a győri káptalannak köszönetét fejezi ki a vármegye pecsétjének hű megőrzéséért; s az alispánnak kötelességévé teszik, hogy azt onnan mielőbb szerezzék vissza. A hosszú használattól természetesen erősen megkopott az 1699-ben készült pecsét s mikor 1836-ban a vármegye újat akart vésetni, a pecsét feliratát magyarral óhajtotta felcserélni. V. Ferdinánd 1836. szeptember l-jén kelt diplomájával megengedte ezt s az új, kevésbé ízléses pecsétnek felirata ez lett: TOLNA VÁRMEGYE PETSÉTJE MDCXCIX. MEG ŰJITTATOTT: MDCCCXXXVI. Béri Balogh Ádám kölesdi diadala (1708) „Az Sió berkéig lön nagy sivalkodás, / Fel Simontornyáig sűrű nagy roppanás. / Akkor Balogh Ádám indita több hadat: / Német is elveszett, a rác is elszaladt... / Lovassá üldözte, gyalogja öldözte, / Szegszárdig az mezőt vérével öntözte.” Az idézett A kölesdi haverul című költemény bár egyértelműen Thaly Kálmán műve, nem eredeti kuruc kori vers, két okból mégis hihetünk a szerzőnek. Az egyik, hogy talán tényleg talált
