Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye
Töttős Gábor • Megyénk 1000 évének tíz híres eseménye 21 Különös királyi karácsony Szekszárdon (1076) A krónikák följegyzései szerint egyszer, 1076-ban esett meg az a csoda, hogy egy magyar király itt töltse karácsonyát, az akkor éppen fennállása 25. esztendejét élő bencés apátságban. A tényen kívül legalább ennyire izgalmasak az esemény hazai és külföldi politikai összefüggései. Amikor a soanai ács fia, a későbbi Hildebrand bencés szerzetes a római zeneiskolába járt, aligha gondolta, milyen kalandos életet szán neki a sors. Tanárát, aki 1045-ben lett pápa, az a III. Henrik fosztotta meg címétől, aki őt befogadja, viszont Hildebrand visszamegy az örök városba, s IX. Leó, majd utóda, II. Sándor fontos embere lesz, végül 1073-ban közfelkiáltással őt választják pápává. VII. Gergelyként rögtön fellépett az egyház megújításáért, a világi hatalom fölöttiségéért, s ismételten kiadta a papi nőtlenségről szóló rendeletet. Ez vegyes fogadtatásra talált: a franciák megtagadták az engedelmességet, Passauban majd széttépték papjai a püspököt, nálunk pedig meghallgatták - és tovább házasodtak. így került sor az 1075-ös római zsinatra, amelyen IV. Henrik német királyt kiközösítették ugyan, de a pápa békülékeny levelet írt neki decemberben. Néhány nap múlva gyanútlanul kezdte meg karácsonyi miséjét, ám eközben egy római nemes, Cencius megtámadta, megsebezte, majd palotájába hurcolta. A nép erre fellázadt, megrohamozta a kastélyt, visszavitte VII. Gergelyt, aki folytatta miséjét, melynek végén még támadójának is megkegyelmezett. Ennek a bűnbocsánatnak később két helyen is szerepe lett: Szekszárdon és Canossa várában. A magyar királynak nem könnyű, különösen, ha még elismertsége is kétséges, mint I. Gézának. Kényszerből és jogosan lépett föl 1074-ben az ellene összeesküdött Salamonnal szemben - éppen a hűséges szekszárdi apát, Vilmos mentette meg az életét -, de még koronája sem volt, mert azt a legyőzött király magával vitte. Igaz, ő is kapott egyet a bizánci császártól, amelyen Géza képmása is látható, de ezzel meg az volt a baj, hogy a felirat, „Turkia hívő királya” a bizánci hűbéreseknek járó színnel került a későbbi Szent Korona alsó részére. A pápa erről még nem tudhatott, pártolta Gézát, hiszen az IV. Henrik szövetségesét, Salamont győzte le. Követeivel ezért üzeni 1075 tavaszán: „Magyarországnak saját szabad állapotában kell élnie, semmilyen már ország királya alá nem vethető, csak az egyetemes római anyaszentegyháznak, amely alattvalóit nem szolgaként tartja, hanem fiának fogadja.” VII. Gergely küldötteinek aligha fel nem tűnt a bizánci korona, s nem késett sokat a pápai reakció sem: a tárgyalások megszakadtak, az ellenlábas horvát fejedelem pedig királyi címet és jelvényeket kap tőle, vélhetően Géza nem kis bosszúságára.
