Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye

20

Űj Dunatáj • 2009. OKTÓBER

, A hon a dunaföldvári dalmátnak, Tömöri (Theodorovits) Anasztáznak köszönheti az első teljes magyar Shakespeare-kiadást. Francia nemes, kajmádi birtokos a cilinderes skót gépészekkel szántató Bombelles, aki Ferenc József nevelője lett; egy másik francia eredetű család, a Szévald, alispánt adott Tolnánknak. Lengyel menekült fia volt Wosinsky Mór, megyei múzeumunk alapítója; a holland Styrum-Lymburg gróf alapítványa az országban a három legnagyobb egyike akkoriban: ösztöndíjából tanult Garay és Babits is.

Az olasz eredetű Diczenty-család egyik fia európai hírű szőlész-borász, a másik a Szekszárd képét meghatározó építész. A világhírű itteni selyemtenyésztési központ olasz fordítója a Petőfivel csillagot választó Sass Erzsiké lányát vette el, gyermekük Mattioni Eszter, akinek hímeskövei három földrészen várják a múzeumi látogatókat. Krumm Cajus, a magyarrá lett norvég vasút- és védgátépítő mérnök Pakson élt. A Szíriái arab, Fadlallah el’Hedad Mihály a megyeházán mondta állampolgári esküjét: ő a világkiállításon aranyérmet elért magyar lipicailó-tenyésztés fellendítője. A presztízs című könyvével máig világhírű a zsidóság jeles képviselője, Leopold Lajos. Ő fogalmazta meg 1918-ban: „Kelet és Nyugat közé ékelve, történelmi küldetésünk, hogy híd legyünk ellentétes érdekszférák és érzelmi világok között. A magyarság nagy hivatása, hogy úgy viselkedjék a világtörténelemmel szemben, mint tízmillió gentleman.”

Vajon ennek megyénkben élő része fogadta-e a török utáni helyreállítás fontos tényezőit, a XVIII. században telepített-települt német népcsoportokat? Identitásukat megőrizték 1848-ig, de hatott rájuk a természetes asszimiláció is. Nemeseik, mint a Perczelek, a reformkor vezető egyéniségei. A forradalom- és szabadságharcban közhonvédként és tisztként tömegével küzdenek e nemzetiség fiai: Gábor Áron után még Erdély tüzérparancsnoka is gyönki sváb: Müller István József őrnagy. Vérét hullatta a közös ügyért a zsidóság és szlovákság. Számos cigány katonája (s nemcsak zenésze!) szintén akadt a honvédseregnek. Egyiküket, Barát Jánost, az egész Szekszárd megtisztelte utolsó útján, s nemrég lakótelepet nevezett el róla. Az első magyar-cigány szótárt megyénk fia, a paksi Győrffy Endre írta és adta ki, de Rudolf trónörökös első emlékkoncertjét ugyancsak szekszárdi cigányok tartották - Torontóban.

E röpke körültekintést Babits Mihály Hazám! című versének részletével illik zárnunk, mert megírása óta még aktuálisabb lett: „...láttam népet mordat és vidámat: / így találtam nagyobbik hazámat. / Rómát fiús tisztelettel jártam, / mintha őseim várossá volna / és Avignon nevetett, mint Tolna, / vígan fürdött egyazon sugárban / és egy lélek font be néptől népig / messze földrészt eleven hálóba: / egy lélek, egy ország végtül-végig / magát-tépő hazám: Európa.”