Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Várady Zoltán: Tolna megye rövid története az államalapítástól a Rákóczi-szabadságharc végéig
12 Új Dunatáj • 2009. október A Jagello-korban a szekszárdi apátság továbbra is megtartotta vezető szerepét, 623 portát birtokolt, s Kálmáncsehi Domokos fehérvári prépost, szekszárdi apátnak köszönhetően II. Ulászló meglátogatta Szekszárdot. A 15. század végén új birtokosként a budafelhévizi prépostság jelent meg, Madocsa régi apátságát a domonkos rend vette át, Dunaföldvárt pedig a Mátyás alatt kegyvesztett Váradi Péter kalocsai érsek kapta II. Ulászlótól. A bencés szerzetesi élet megerősítése volt a célja a királyi kegyuraság alá tartozó apátságok szövetségének, amelyben a szekszárdi és bátai apát is részt vett 1512-ben. A Buzlay Mózes-féle oklevél Szil birtokosaiként a margitszigeti apácákat ismerte el. Ozora 1535-re legnépesebbé váló ferences kolostora is tovább terjesztette felügyeleti hatáskörét saját rendjében. János szekszárdi apát fajszi prediálisaival szemben akart adót emelni sikertelenül, ám Mohácsnál az őt szolgáló egyházi nemesek csapatának élén halt hősi halált. Utóda, György apát a zselicszentjakabi nagykáptalanon Tolnai Máté pannonhalmi főapát mellett volt társelnök, jelezve a szekszárdi apátság töretlen tekintélyét. A mohácsi csatavesztés után megyénkben 1526-ban Budára menet és visszafelé is átvonult a török hadsereg. 1529-ben a dunai naszádosok dúlták végig a Duna-mente településeit, majd Szulejmán szultán újra végigvonult a területen. 1532-ben Kászon bég elfoglalta Szekszárdot, de a végső megszállásra később, 1543-ban került sor a megye teljes meghódításával. A két időpont közti időben Tolna megye birtokosai jórészt Szapolyai János párthívei voltak. Mesztegnyői Szerecsen János, a Kajdacsnál elfogott Perényi Péter koronaőrt 1529-ben a Szent Koronával együtt a szultánnak szolgáltatta ki, aki Szapolyainak továbbította az „ajándékot.” Míg Werbőczy István jó házassági politikával szerezte meg Döbröközt és Dombot, addig Török Bálint erőszakos foglalásaival tette magát hírhedtté, de végül 1535-re Báta, Ozora és Anyavár birtokába jutott. 1541 után Werbőczy Imre, az utolsó főispán próbált szembeszállni a törökkel Döbrököz várából, de Rusztem nagyvezér 1543-as foglalásait nem tudta meggátolni. A töröké lett a középkori megyegyűlések székhelye, Csernyéd, a várakba mindenütt török helyőrség került. A török hatalom az egykori vármegyerendszer területi beosztását figyelmen kívül hagyta, Szekszárd, Simontornya és Koppány vált szandzsákszékhellyé, majdnem minden jelentős erődítmény náhije- központ lett, a Duna-mentén a megye északi településeit a budai szandzsákhoz csatolták. A mezővárosok, falvak fejlődése a töröknek is érdeke volt, elsősorban az adók miatt. Az adózásnál a 6 forint értékű vagyont
