Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."
Sipos Lajos • „A sziget nem elég magas...’ 7 részlet végül 1921 szeptemberének utolsó napjaiban jelent meg az újságban. Eleinte többé-kevésbé azonos terjedelemben követték egymást a folytatások. Majd el-elmaradt az éppen esedékes részlet, néha pedig megmagyarázhatatlanul rövid szövegek jöttek. Babits anynyira belefeledkezett a munkába, hogy az 1919 őszén az emigrációt választó, neki nagyon kedves Szilasi Vilmos 1921. júliusi levelét felelet nélkül hagyta, az 1921 őszén küldött második levelére sem ő, hanem Török Sophie válaszolt, melyet az író csak pár sorral egészített ki, s ebben a rövid üzenetben is főleg a regényírás kínjairól írt csupán. A Halálfiai újságbeli közlése végül, a 66. folytatás közreadásával, 1922. január 17-én fejeződött be. * * * Babits Mihály és felesége az itáliai nászút után április 3-án érkezett haza Budapestre. Miután Szabó Lőrinc elköltözött a Reviczky utcai lakásukból, s azt követően, hogy a korábbi mindenest, Feketénét és férjét is sikerült eltávolítani, hozzákezdtek a közös otthon kialakításához. Babits könyvtára „átvándorolt a hálószobába”, olvasható Sárközi Györgynél. A korábbi „könyvtárszobában a feleség rendezkedett be”. Hamarosan újabb bútordarabokat is vettek: egy „biedermeier fiókos szekrényt”, egy „velencei tükröt” s néhány apróságot. A valamikori könyvtárszoba „lassan megtelt tarka szinekkel, képecskékkel, faliszőnyegekkel”. A háromszobás lakásban élénkebb lett az élet. Mallarmé heti irodalmi délutánjaihoz hasonlóan kialakult a fogadónapok rendje is. A közeli jó barátok: írók, költők, „irodalom körüli emberek”, színészek, művészek a meghatározott időben általában külön bejelentés nélkül is jöhettek. És mindenki hívhatott magával még egyvalakit. Voltak, akik kéziratot hoztak, meg olyanok is, akik a korábban elküldött művekről várták Babits véleményét. A vendégek rendszerint Török Sophie szobájában ültek le. Teát ittak, beszélgettek. Aki véleményt várt, a költővel bevonult az új dolgozószobába. Néha előfordult, hogy a vendég Török Sophie szobájában, minden jelenlévő előtt mutatta be az új verset vagy fordítást. Az is megesett, hogy Babits is felolvasta frissen elkészült alkotását. Babits, írja Szabó Lőrinc, sem az ilyen alkalmakkor, sem máskor nem bírált és nem javított, „a gyakorlatba nem avatkozott bele”. A versekről beszélgetve „inkább csak elvekről esett szó, mindig és mindenütt érvényes elvekről”. „A társalgás - írta Sárközi György - majdnem mindig irodalomról folyt, politikáról [a költő] nem szeretett beszélni, legfeljebb nagy vonásokban s mindig pesszimisztikusan. Ha nők is voltak, akiket jobban izgattak a személyes kérdések, a társaság lassan kétfelé hasadt, az irodalmat tárgyaló férfiakra, s a magánéletet tárgyaló nőkre.” Babits a fogadónapokon is, egyéb társasági alkalmakkor is szívesen játszott a költő-
