Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Vörös István: Vers (Képek a földön)
Vörös István • Vers 5 Vörös István KÉPEK A FÖLDÖN Tegnap az ócskapiacon egy orosz árus asztalának döntve három jókora, keret nélküli olajfestmény állt. Két német gondolkodót és egy orosz forradalmárt ábrázoltak. Azonnal elkaptam róluk a tekintetem, hogy megnyugodjon a hamis ikonok mesterséges kopásain, a szentek megszenteletlen, de mégis ható kisugárzásától. A három akadémikus kép azonban mégis felrázott. Olyanok voltak, amilyeneket százával láttam gyerekkoromban, rossz szagú, műanyagpadlós irodák faláról kacsingattak a vibráló neonfényben, míg nejlonköpenyes irodisták papírból parizert reggeliztek alattuk, hogy aztán folytassák az igazságos társadalom építését. A menzán már főtt a csirizszerű főzelék, a beszáradt lakkra emlékeztető pörkölt, az iskolában úttörődalokat énekeltünk, az ünnepélyen dobszóval hozták be a zászlót.
