Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Drescher J. Attila: Felhős horizontok - József Attila "WOLKE" című versének értelmezéséhez
Drescher J. Attila • Felhős horizontok 31 FELLEG A feleségem nem leszel, könnyű leszel, miként egy felleg. Bezárkózom a mezőbe, hogy ott várjalak meg téged. Eljössz majd az én házamba, hűvös s tetőtlen lakomba: Szomorú leszek, mint az egér, melyre eső hull, halkan, lassan. A vers magyar nyelvű fordítására nem sikerült eddig rábukkannunk, de még az eredetinek minősülő német verzióban is ismerősen cseng pár, a költőnél megszokott, fülünkben muzsikáló dallam és érzékelhetően elégikus ritmus, amelyek pl. a mert álmaimban megjelent vagy éppen a ki ízlelő nyelven beszél hangulatát idézik, ám akár hosszabban is idézhetők ezek a hangulati-dallambeli rokonságok más, magyar nyelvű versstrófáiból: Gondos gazdáim nincsenek, nem les a parancsomra féreg. Mint a halak s az istenek, tengerben és egekben élek. (Már régesrég...) Ijessz meg engem, istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. (Bukj föl az árból) Gyönyörűt láttam, édeset, Elképzeltem egy gyenge rózsát. Elbámészkodtam s rám esett, Mint nagy darab kő, a valóság. (Gyönyörűt láttam) A Wolke az adatok szerint 1928 végén keletkezett. Tartalmi-tematikus jegyeit tekintve a feleségül kiszemelt, mintegy véletlenül jómódú családból származó Vágó Mártától
