Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Balzsa Kovács Sándor: Tanulmányok - Politika-, gazdaság-, család-, és kultúrtörténet
92 Új Dunatáj • 2008. december Paks közbirtokosság 1159 kh. 993 öl 23 szavazat, Gerjen közbirtokosság 713 kh 1445 öl 14 szavazat. A Fajsz-bátaihoz: a Szegzárdi - Tanulmányi Alap 849 kh. 1342 öl 12 szavazat, Fadd közbirtokosság 202 kh. 1107 öl 4 szavazat, Br. Dräsche Richárd tolnai uradalma 995 kh. 1432 öl 19 szavazat, Tereziánum alapítvány 521 kh. 10 szavazat. 1904-ben egyesült a két társulat Dunaföldvár-bátai Halászati Társulat néven, Szekszárd székhellyel. A társulat 1945-ig, az államosításig működött több-kevesebb sikerrel. A tanulmány igen alapos, sok új adatot, információt szolgáltat a dunai halászattal kapcsolatosan. Az olvasó hiányérzetét azonban nem elégíti ki a szerző, teljesebb lett volna a feldolgozás, ha a többi tanulmányhoz hasonlóan itt is kaptunk volna egy összefoglaló irodalomjegyzéket. Dr. Braun Sándorné tanulmányában a Hangya Szövetkezetek Tolna megyei történetét göngyölíti fel. A Hangya Szövetkezetek szerveződése azzal a szellemiséggel indult, hogy „az összefogás, a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelők megfelelő pozíciót érjenek el a piacon, hogy a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesüljenek.” E szellemiségnek köszönhetően lett Közép-Európa egyik legnagyobb vállalati csoportja, úgy a tagságát, mint a kereskedelmi tevékenységét illetően. A magyar szövetkezeti mozgalom kibontakozása szoros kapcsolatban van azzal a gazdasági és társadalmi válsággal, amely a 19. században zúdult az országra. A kiutat az agrárválság megoldására, a gazdatársadalom, és az ország megsegítésére, a gondolatot mélyen átérzők, s a lehetőségeikkel tisztában lévők a szövetkezetekben látták. E mozgalom élére gróf Károlyi Sándor állt. Tolna megyében a két világháború között kedvezőek voltak a feltételek a szövetkezeti mozgalom kiszélesítéséhez és megerősödéséhez. A tolnai tejszövetkezetek az ország legrégibb ilyen jellegű intézetei közé tartoztak. A komoly hagyományokkal bíró szekszárdi pinceszövetkezetben a szőlőtermők széles rétege tömörült. A szövetkezetek zöme 1918 után alakult. „Könnyített sok elzárt falu áruellátásán, s árpolitikája is adott bizonyos előnyöket a parasztságnak. Számos olyan helységet is ellátott áruval, ahol a magánkereskedelem nem tartotta kifizetődőnek az üzletnyitást, s bizonyos fokig fékezte a magánkereskedelem árdrágítását.” Boltjaikban szinte mindent árultak: élelmiszert, ruházati cikket, háztartási eszközöket (fém, üveg, lámpa, villanyégő, porcelán), földműveléshez szükséges eszközöket, vegyszereket, pl rézgálicot stb. A második világháború után számtalan gátló körülmény ellenére nagyon gyors regenerálódási folyamatnak lehetünk szemtanúi. Alig másfél hónap leforgása alatta Hangyák többsége feléledt. A teljes helyreállítás 1945 végére történt meg. 1948-ban azonban beleolvasztották őket a földműves-szövetkezetekbe. A Hangyák hálózata te
